"Bobban volt valami különleges. Az egyénisége volt az, ami magához vonzotta az embereket. Mindenki érezte, hogy van benne valami egyedi.
...Egész különleges módon tudott kapcsolatot teremteni másokkal, vagy legalábbis azokkal, akikről sejtette, hogy szívükön viselik a sorsát.
Életem egyszerűen gazdagabb lett attól, hogy Bob is a része volt.
Olyan öröm volt egy ilyen nagyszerű társ, egy ilyen csodás haver. Úgy éreztem, mintha esélyt kapnék arra, hogy összeszedjem magam.
-Csak te meg én vagyunk, szemben a világgal- mondom neki. - Mi vagyunk a két testőr.
Imádta a rutint, a megszokást, mindig a kiegyensúlyozottságot szerette."
Bob, az utcamacska c. könyvből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése