"A dolgok titkos ereje már készül és igér."

 Petrik Adrien könyve (A másik kert) sokunk számára kultuszkönyvnek számít. Most egy régi, hasonlóan sikeres, a kertről szeretettel, hozzáértéssel szóló könyvről írnék. B. Kéry Ilona: Kertem c. könyvét olvastam el, mely sajkódi  kertjük kialakításáról, kiteljesedéséről szól. A kert, amelyről ír, "Vágyból született ... vágyból Olaszország iránt." (Már akkor is...negyvenes évek....)  A hetvenes években sikerkönyv volt, aztán az évek során elfelejtődött, s az emlékezet megkerestette vagy könyvtári polcon való kutakodás véletlene a kezembe adta, s rácsodálkozom, belemélyedek, hogy máris egy csodálatos kerti világban találjam magam.

 

S ahogy a neten keresgéltem róla, egy blogbejegyzést is találtam a könyvről:
 
"Másik nagyon fontos élményem egy könyvhöz kötődik. 16 éves korom körül olvastam Borsos Miklós szobrász feleségének B. Kéry Ilonának, Bubának Kertem című könyvét, ami a Tihanyi-félszigeten, Aszófőn zöldellő édenkertjük létrejöttéről szólt. Elvarázsolt az, ahogy a kötött, agyagos földből nekiláttak kertet varázsolni. Az épphogy csak alakuló kertet aztán szétszaggatta a II. Világháború, kezdhettek újra mindent elölről, hogy aztán hosszú évek figyelmes és odaadó munkájával csodás zöld oázist varázsoljanak, ami egy időben a környék művészeinek szeretett találkozóhelye lett. Nagyon sokszor elolvastam ezt a könyvet, csodálva nézegettem a színes képeket és Borsos Miklós pár vonalból álló, zseniális illusztrációit. Akkoriban nem gondoltam még arra, hogy én is kertészkedjek, mégis hihetetlenül vonzott a kert fejlődése, együtt örültem Bubával, ha szépen fejlődött egy virág az új helyén, és szomorkodtam vele, ha elverte a jég a kertet. Most visszagondolva sokat tanultam ebből a könyvből, ha nem is úgy, mint egy gyakorlati tanácsokat adó, kertészettel foglalkozó írásból, de a természethez való alázatos szeretetet mindenképpen.
Részlet a könyv utóhangjából:
"Miért is írtam meg ezt a könyvet?
…azért írtam, hogy a kert születése, szépsége és a ráfordított sok gond, munka ne szálljon el a semmibe. Ha majd egykor felveri a gaz, kiöregszenek fái, elhervadnak virágai, szétesnek kövei, és mindaz, ami kert volt, eltűnik az Idő homokja alatt, talán mégis marad belőle valami: halványodó emlék egy sárgult könyv lapjain. És talán megérint vele valakit, hogy ő is – mint én – egyszer megpróbáljon kertet teremteni, mert kertté tenni a sivatagot örök cél.
…az ég ott is, ahol Te vagy, éppen olyan kék és ragyogó a májusi reggeleken, s a friss tavaszi zápor is egyformán üdítő, s a lenyugvó nap – bárhol légy is – aranyával, bíborával egyformán búcsúzik. Csak meg kell állni, meg kell látni, meg kell pihenni, és át kell adni magadat kissé a csendnek, a magánynak. Minden levél, minden fűszál, minden madárdal a tiéd is. És minden nagy emberi élményt átélhetsz egy könyvvel a kezedben, egy hangszerrel szobád csendjében, vagy egy rózsaszál fölé hajolva.
Azt mondják, az öregszik, akinek már nem hoz újat a tavasz. Hát öregedhet a kertész, akinek nincs két olyan tavasza, amelyik egyforma volna?"

  forrás

Jókívánság

Kellemes húsvéti ünnepeket minden kedves blogolvasónak!

S jöjjön a komolyabb animáció, a kíváncsi, a ki-kitekintgető, hogy mire is készüljön az ünnepen? Hidegre, melegre, hóra, napsütésre, kirándulókra, locsolókra?

 Mire készül? Szerintetek?

forrás

Melyiket a kilenc közül?

Nem tudtam választani, alkonyatkor fotóztam két tepsi sütemény sütése közt. Kinéztem, láttam a napot a jégcsapokon megcsillanni, s futottam a fényképezőgépért.

Március

 "s havas táj dermed benned is"
Keresztury Dezső

és a remény

A tavaszi tél előnye, hogy

behúzódhatunk a hetek óta nem látott férjjel

terveket szövögethetünk, behúzódhatnak az alvó vendégek, bent felejthetik magukat

nagyon megszokták: a telet kint töltötték, a morgós szél gyakorolt kegyet nekik vagy inkább szerzett sajnálatot, kegyet és meleget

meleget csinálhatunk, élvezhetjük, sütkérezhetünk benne: olvashatunk, elmélyülhetünk, füstölhetünk, mintegy búcsúzóul a jövő tél reményében gyertyával, mécsesekkel, pezsgőzéssel és hittel, hogy egy hét múlva már igazi, dolgos, meleg tavaszidő fogad minket, s mindaz, amiket elterveztünk valóra is válhat!

Így legyen! Legyen így végre! Igazi meleggel, kerti munkákkal, munkálatokkal, virágözönnel és napsütéssel, kiüléssel! Ábrándozó vagyok? Vágyakozó? Reális? Úgy vágyom már az igazi, a nagybetűs, a meleg, a napsütéses TAVASZT!

 

A fotó éppen egy éve készült, akkor lehet, hogy nincs is új a nap alatt? Emlékszem, hogy vártam, óránként lestem, hogy mikor bújuk elő, nyílik ki, az első virágaink egyike volt Legfeljebb akkor nem volt hó...  

És ezek a fotók április elsején készültek! Ismétlünk idén is? Lesznek virágba borult gyümölcsfáink, a birkák is legelnek már? Idén még nem láttam őket.

 

Tél a tavaszban (még mindig, delegalább szép!)

Füzetemből

"Az angyalok, úgy látszik, néha elalszanak. Vagy elvonják őket más dolgok. Vagy egyszerűen közöttük is vannak hanyagok."
Ljudmila Ulickaja

Tájkép hóhelyzet után

 Réten, erdőben jártunk délután Zsebivel. Nap nem, igazán sütött. Látszik is a fotókon. Viszont a tavasz meg-megvillantja magát, bár virágot nem leltünk sehol. Visszafelé melegedett csak le rólam a kabátom.

Ez utóbbiak kerti fotók. És búcsúzóul egy gyönyörűség a kertből:

Néha a keserűség kiszól az emberből,

oly sokszor akartam már írni róla.

Mikor a házunkat keresgéltük, megosztottam a kolléganőimmel. Egyszer valamelyikkel elbeszélgettem, azt hittem kolléganővel. Pár nap múlva metsző gúnnyal hallottam vissza azt, amit mondtam. Bezárultam, az ő körének többé nem beszéltem sem a terveinkről, sem a tényekről.

Kiderült, mint minden, bár sokan tudtak róla, s tiszteletben tartották a kérésem: köztünk maradt. Megkaptam, hogy érzelmileg szegény vagyok, mert nem osztom meg örömömet  többiekkel. Aztán két mondattal később: honnan volt neked erre pénzed? Akkor, ki is a lelki szegény, s hogy állunk az örömben osztozással?

Egyébként kikértem, ez magánügyem, ne turkáljanak benne. Csütörtökön, mint írtam is róla, befagyott a kapunk, nem tudtam kijönni, s bemenni dolgozni. Ma reggel nekem estek, hogy akkor mi is a magánügy, s mi a közügy, mert nem jöttem dolgozni, esti ügyeletet tartani!! Hogy végül hogy tudtam kijönni, mikor,s mi történt a kutyát sem érdekelte. Azaz éppen a kutyát, meg a macskákat, mert velük volt a gazdájuk....

Telefonálok, valamiről beszélgetünk Antal Andival.  Andi nevet, kacagása melegséggel tölti el a telefont, mintha még a nap is kisütött volna.

Biobolt, vásárolok. Bejön egy ismerős, természetgyógyász doktornő. Két mondat, hogy vagy, stb. aztán elköszönünk, s a vidámsága, felszabadultsága, őszintesége mintha végigsöpörne a bolton, s valami fantasztikusan felszabadult hangulatot hagy maga után.

Az utóbbi kettő nyári, koraőszi élmény. Máig velem vannak, s mikor jönnek az "együttérző és őszinte" mondatok mindig segítenek kisöpörni őket.

"Minden történetnek zenéje van.

Ennek fehér zenéje. Ez fontos, mert  a fehér zene különös muzsika, időnkint zavarba ejtő: halkan szól, és lassan kell táncolni rá. Ha jól játsszák, olyan, mintha a csönd szólna, s akik szépen táncolják, úgy tűnik meg sem mozdulnak. Átkozottul nehéz a fehér muzsika."
Alessandro Baricco

Vannak könyvek, melynek egyes mondatai megfognak, s fogva tartanak. Ezek is.

A múltkoriban néztem meg a Selyem c. filmet, megkerestem az alapjául szolgáló könyvet. Sosem jó a filmet, s könyvet egy időben olvasni, megnézni. (Hétvégén éppen a Napsütötte Toszcana c. filmen andalogtam el. Szeretem az alapkönyvet, többször elolvastam, ötletet adott a filmhez, amúgy sok közük nincs egymáshoz, profi amerikai-olasz romantikus film. Viszont egy hideg délutánon elszórakoztatott.) Így jártam.

Ha valamit még tudni szeretnél az elmúlt napok időjárásáról

menj el a falusi boltba. Ahol nem voltak mobiltelefonok, fényképezőgépek, vagy voltak, de nem töltötték fel azokat az internetre, vagy rossz oldalon tájékozódtál, most megtudhattál mindent. A megyeszékhelyről kivezető utakon árokba csúszott buszokról, a kamionokról, a hóban rekedésről.
Az utakról, a mentésekről, mindenről, ami a hírekből kimaradt.

Tanulság: vegyük komolyan az előrejelzéseket! Miért nem vettük komolyan az előrejelzéseket? Mert évtizedek óta nem volt télen sem ilyen az időjárás, az erős szél, ami a legnagyobb gondot okozta az összefújt hótorlaszokkal.Nálunk hétágra süt a Nap, olvasztja fel a ház előtti tükörjeget. Ahogy hallom kiszabadultak a bent rekedtek, azért még nem javasolják a közlekedést. A hosszú családinak ígérkező hétvége kicsit furán végződött, vagy inkább kezdődött. Most már legyenek szebb napjaink!

Utóhang: gyermekkori emlékek. Apám hőerőművekben  dolgozott, a munkások ellátásért felelt. Hány és hány hajnalon kelt fel, télen, azokon a régi teleken, ötvenes-hatvanas évek, amiket még otthon töltöttem, s ment a hókotrókkal az utakat felszabadítani, hogy a munkásokat a településkörnyéki, s kicsit távolabbi falvakból behozhassák dolgozni. Hányszor tért haza meggémberedve, összefagyva. Régen volt.

Ez most nagyon kellett ide

Behavazva

A tulipánjaim, a  krókuszaim, a letörött ágak... és a szél munkája. Most az idő enyhe, de a hatalmas lökések időnként végigtipornak a fák közt, az udvaron, a kerten. A kapu még mindig befagyva....

Március 15.

 

Zsebi boldog rohangászása az éjszakai bezártság után. S hova ment a macska? Ki-mi után?

 

 

 

Tegnap délután az ablak, s ma reggel....  ahogy a Nap áttört a felhőkön, végül is március lenne.

Köszöntöm  a szomszédot jó reggelt-tel, morogva válaszol: télen nem volt ilyen időjárás! Nap süt, hó már nem hull, de a szél dühöng, időnként végigcsap a házak közt, megrázza a spalettát. Éjjel sokat nem aludtam, állandóan felébresztett. Igen, ez a jó szó rá (már a szélre), dühöng, morajlik, csapkod. Ez  a helyzet minálunk 2013. március 15-ének reggelén, nyolc órakor.

A három napos hétvége előnapján

fúj a szél
hordja a havat
az udvar sima, de amint volt egy kis magasabb rész, oda beszorította a szél, ott vagy 30 cm
faház tele lett hóval, betemette a Zsebi vacsoráját
rá kellett zárnom az ajtót, hogy a további hótól elzárjam
macskák melegedőn vannak, kivételesen
én is melegedőn voltam ma
a kapu befagyott, nem tudtam kinyitni
itthon maradtam nem tudtam dolgozni menni
férj nem tudott elindulni
 holnap sem engedem elindulni
maradjon a biztos helyen
nézem az origo és az időkép fotóit jóval nem biztatnak
ablak alatt halk osonások
kamionok hajtanak a falu felé csendben, lasssan, diszkréten
néha álló kocsisor
spaletta kitárva, kipróbált, ilyenkor lefagy a hó, nem lehet estére bezárni
nappalra én nem akartam bezárni

Tél apó még egyszer, utoljára megrázta a szakállát
rosszak lehetünk mi emberek, mert nagyot rázott rajta
kedves Tél apó, remélem utoljára találkozunk ezen a tavaszon
szeretünk, várunk, örülünk neked, de a magad idejében!

most már Tavasz asszonyságot várjuk, köszöntenénk!

(Miért érzem, hogy Tavasz asszonyság?)

Ma reggelre

visszatért a tél, hogy el bízzuk magunkat.

Kerti helyzetjelentés fagy előtt

Krókuszok, meglepetésként kinyílva fogadtak ma! Tavaly mennyire vártam őket. S egyetlen eltévedt vagy betévedt szál hóvirág!

 Áttelelő saláta, jobbra sóska és petrezselyem

 A tulipános, egy sort még hiányolok, lehet, hogy csigáék dolgoztak?

 Mahónia bimbóban

 Sajnos a barack is bimbósan. Tavaly úgy lefagyott, hogy kettő darab termett. S egy beteg ág, mivel nem zöldült ki ez egyértelműen betegség. Csak milyen? S ilyen lett az almafa is, az egyetlen nyári almánk.

A fűszernövények. Az átteleltek: kakukkfű, menta, citromfű, izsóp, s két levendula. A sors fintora:a szabadföldi nevelés gyatra, az áruházlánci dús. Ennyit erről.. Bár, már sejtem tudatlan lényem mikor rontott.

Holnapra mínusz 1-2 fokot ígérnek errefelé. Meglátjuk.