Petrik Adrien könyve (A másik kert) sokunk számára kultuszkönyvnek számít. Most egy régi, hasonlóan sikeres, a kertről szeretettel, hozzáértéssel szóló könyvről írnék. B. Kéry Ilona: Kertem c. könyvét olvastam el, mely sajkódi kertjük kialakításáról, kiteljesedéséről szól. A kert, amelyről ír, "Vágyból született ... vágyból Olaszország iránt." (Már akkor is...negyvenes évek....) A hetvenes években sikerkönyv volt, aztán az évek során elfelejtődött, s az emlékezet megkerestette vagy könyvtári polcon való kutakodás véletlene a kezembe adta, s rácsodálkozom, belemélyedek, hogy máris egy csodálatos kerti világban találjam magam.
S ahogy a neten keresgéltem róla, egy blogbejegyzést is találtam a könyvről:
"Másik nagyon fontos élményem egy könyvhöz
kötődik. 16 éves korom körül olvastam Borsos Miklós szobrász feleségének
B. Kéry Ilonának, Bubának Kertem című könyvét, ami a
Tihanyi-félszigeten, Aszófőn zöldellő édenkertjük létrejöttéről szólt.
Elvarázsolt az, ahogy a kötött, agyagos földből nekiláttak kertet
varázsolni. Az épphogy csak alakuló kertet aztán szétszaggatta a II.
Világháború, kezdhettek újra mindent elölről, hogy aztán hosszú évek
figyelmes és odaadó munkájával csodás zöld oázist varázsoljanak, ami egy
időben a környék művészeinek szeretett találkozóhelye lett. Nagyon
sokszor elolvastam ezt a könyvet, csodálva nézegettem a színes képeket
és Borsos Miklós pár vonalból álló, zseniális illusztrációit. Akkoriban
nem gondoltam még arra, hogy én is kertészkedjek, mégis hihetetlenül
vonzott a kert fejlődése, együtt örültem Bubával, ha szépen fejlődött
egy virág az új helyén, és szomorkodtam vele, ha elverte a jég a kertet.
Most visszagondolva sokat tanultam ebből a könyvből, ha nem is úgy,
mint egy gyakorlati tanácsokat adó, kertészettel foglalkozó írásból, de a
természethez való alázatos szeretetet mindenképpen.
Részlet a könyv utóhangjából:
"Miért is írtam meg ezt a könyvet?
…azért írtam, hogy a kert születése,
szépsége és a ráfordított sok gond, munka ne szálljon el a semmibe. Ha
majd egykor felveri a gaz, kiöregszenek fái, elhervadnak virágai,
szétesnek kövei, és mindaz, ami kert volt, eltűnik az Idő homokja alatt,
talán mégis marad belőle valami: halványodó emlék egy sárgult könyv
lapjain. És talán megérint vele valakit, hogy ő is – mint én – egyszer
megpróbáljon kertet teremteni, mert kertté tenni a sivatagot örök cél.
…az ég ott is, ahol Te vagy, éppen olyan
kék és ragyogó a májusi reggeleken, s a friss tavaszi zápor is egyformán
üdítő, s a lenyugvó nap – bárhol légy is – aranyával, bíborával
egyformán búcsúzik. Csak meg kell állni, meg kell látni, meg kell
pihenni, és át kell adni magadat kissé a csendnek, a magánynak. Minden
levél, minden fűszál, minden madárdal a tiéd is. És minden nagy emberi
élményt átélhetsz egy könyvvel a kezedben, egy hangszerrel szobád
csendjében, vagy egy rózsaszál fölé hajolva.
Azt mondják, az öregszik, akinek már nem
hoz újat a tavasz. Hát öregedhet a kertész, akinek nincs két olyan
tavasza, amelyik egyforma volna?"
forrás
Nagyon orulok a bemasolt reszletnek! utana fogok nezni, koszonom!
VálaszTörlésBennem is megfogalmazódott ez az igény, most nagyon sok energiát fordítok erre. Köszönöm az ajánlót, még nem hallottam erről a könyvről.
VálaszTörlés