Napfény, hó, róka

a mai délután címszavai. Cél volt Zsebi levegőztetése, sétáltatása, no meg leginkább a  gazdasszonyáé. Autóba be, irány a pusztaszentlászlói halásztó. Napfény barkák, kankalinok, a tó vize még itt-ott jeges, vagy ezt mondják már posványosnak? A bokroknak már a sárga árnyalataiban játszó színe volt. Fényképezőgép akku induláskor kidőlt, maradt a mobiltelefon, csak nincs zsinórom a fotók áttöltéséhez. Majd ha hazamentem....

A tózugban állt a hó, azaz még nem olvadt el olyan félméteresen. Ebbe pottyantam bele (nem sokan törték az utat előttünk, igaz törték, mert az ő nyomaikon próbáltam menni). Úgy ki-és eldőltem, hogy kiment még az erő is belőlem. Izomműködés leállt, én a hóban, férj próbált kihúzni, a kutya húzta a pórázt, szóval jól elvoltunk. Erőm elszállt, mint egy darab fa feküdtem, aztán lecsúsztam , így sikerült szabadulnom, lábra állnom, s folytatnom az utat. Félelmetes élmény volt, s figyelmeztetés, el ne bízzam magam!

Ahogy az autóban jöttünk hazafelé egy elhagyott ház gazdasági épületének tetejéről  róka nézett szembe velem. Tolatás vissza, még ott volt. A padlástérben!!! Mire mozdultam, hogy a mobillal fényképezzem, megijedt, s eltűnt. (Azért ezt fényképezőgéppel állóhelyből megoldhattam volna. Késő bánat.)

Tud nekem valaki segíteni? Mit látunk a képen? Betegség? Ellenszere? Almafa!

S egy montázs a kertről, ahova egy hete még harminc centis hó hullott. Most fele-fele hó és napsütés, árnyék és macska, mert azok nélkül próbálhatunk lépni, legfeljebb nem tudunk.

S  napfényes tavaszi ablak a konyhából, biztatásul!