terveket szövögethetünk, behúzódhatnak az alvó vendégek, bent felejthetik magukat
nagyon megszokták: a telet kint töltötték, a morgós szél gyakorolt kegyet nekik vagy inkább szerzett sajnálatot, kegyet és meleget
meleget csinálhatunk, élvezhetjük, sütkérezhetünk benne: olvashatunk, elmélyülhetünk, füstölhetünk, mintegy búcsúzóul a jövő tél reményében gyertyával, mécsesekkel, pezsgőzéssel és hittel, hogy egy hét múlva már igazi, dolgos, meleg tavaszidő fogad minket, s mindaz, amiket elterveztünk valóra is válhat!
Így legyen! Legyen így végre! Igazi meleggel, kerti munkákkal, munkálatokkal, virágözönnel és napsütéssel, kiüléssel! Ábrándozó vagyok? Vágyakozó? Reális? Úgy vágyom már az igazi, a nagybetűs, a meleg, a napsütéses TAVASZT!
A fotó éppen egy éve készült, akkor lehet, hogy nincs is új a nap alatt? Emlékszem, hogy vártam, óránként lestem, hogy mikor bújuk elő, nyílik ki, az első virágaink egyike volt Legfeljebb akkor nem volt hó...
És ezek a fotók április elsején készültek! Ismétlünk idén is? Lesznek virágba borult gyümölcsfáink, a birkák is legelnek már? Idén még nem láttam őket.
