Találtam a mahónia alatt ibolyákat, a krókusz fotója csak ilyenre sikeredett,
de reggel még bimbóban volt. A téli jázmin egyre ontja a virágait, imádom. Körbeültettem vele a kertet, normális körülmények közt már korábban hadd hozza a tavasz ígéretét.
A hunyoroknak úgy érzem megtaláltam a megfelelő helyet, ők jól érzik magukat. Hamarosan a primulákat is költöztetem a társaságukba, s látom bújnak elő a régiek is, féltem, hogy kifagytak, úgy látszik mégsem.
S próbáltam a kertben tenni ezt-azt, de erőm némi metszésig engedett. Holnap hidegfront? Tornáztam reggel? Vagy mindkettő?
S megérkezett a madárbarát csomag is. Hátra, a körtéfára akasztottuk az odút, a cinkegolyók zacskóiba tettem kutyaszőrt, legyen bélés is, ha akadna lakó... Ha. Ősszel jobb lett volna már kirakni. A kosztosaim délelőtt ötösével keringtek az etető körül, pedig nem szeretnék már etetni. Még a szürkebegyet sem zavarta a jelenlétem. Szóval kosztos van, volt, vajon akad-e köztük lakó is?