2012. december 31., hétfő
BUÉK
Babits Mihály: Új esztendő beköszönt
1. Új esztendő beköszön
régi könyvben új lap
új topán a küszöbön
ég küszöbén új nap.
Ej haj dús az év
minden jót igér,
minden napja cél és
minden éje kéj.
régi könyvben új lap
új topán a küszöbön
ég küszöbén új nap.
Ej haj dús az év
minden jót igér,
minden napja cél és
minden éje kéj.
Minden blogolvasónak gazdag, egészséges és nagyon boldog új esztendőt kívánok!
2012. december 30., vasárnap
2012. december 28., péntek
Angyalszárnyak és más ajándékok: Karácsony
és még egy másik karácsonyi ajándék, máshol, másik családnál, de nem kevesebb sikert artava fiatalnál, felnőttnél:
2012. december 23., vasárnap
Mi, a gyerekei a
apám 90. születésnapját két hete ünnepeltük. Most hivatalosan köszöntötték. Remélem még sokáig köztünk lesz erőben, egészségben.
2012. december 21., péntek
A postával érkezett
Ajándékot hozott a postás (már napokkal ezelőtt, a technika ördöge nem segített benne, hogy megmutathassam, most sikerült). Benne volt szívem vágya: a kukorica és egy kis szeretet. Kicsi? Vagy nagy, mert aki küldte csupa szív, lélek ember. Ezúttal ismét köszönöm neked!
Az adventi időszak minden napjára egy-egy szeretetről szóló idézetet szerettem volna hozni. A dolgaim nem engedték. Most pótlásul, kicsit az ünnepre is fogadjátok tőlem szeretettel!
Keveset adsz, amikor a te
tulajdonodból adsz.
Amikor önmagadból adsz,
igazán akkor adakozol.
Kahlil Gibran
És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet! Csendesen adja, két kézzel, a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát, egy
emberi szempár visszfényét, a magányt és a lármát! Mennyit
ad, milyen gazdag vagyok, milyen megajándékozott, micsoda bőség, minden
napszakban, minden pillanatban! Ajándék ez, csodálatos ajándék. A földig hajlok, úgy köszönöm meg.
Márai Sándor
És
ne légyen a barátságnak célja más, mint a lélek elmélyülése. Mert a szeretet,
ha egyébre is törekszik, mint önnön rejtelmének felfedésére, nem szeretet
immár, hanem kivetett háló, melyben csak a silány akad fenn.
Kahlil Gibran
2012. december 16., vasárnap
Ha hallasz
belül egy hangot, ami azt súgja: "nem tudsz festeni!", akkor okvetlenül állj neki festeni, és a hang elnémul." (Vincent van Gogh)
ezt tettem tegnap. Mi ketten Vincent van Gogh és én kicsit messze vagyunk egymástól, már a festészet terén, azért én mégis nekiálltam festeni. Írtam már nagyon szeretem az üvegfestést, kihagytam éveket (egy-két kivétellel, már próbálkozás kivétellel), aztán ismét bekattantam, s nekiálltam. Néhány kedves emberemnek ezekkel szereznék örömet vagy karácsonyi ajándékot? Majd kiderül. S tegnap egyszer csak ahogy mondják angyal szállt el fölöttem, s megfogta a kezemet, a konturozómat, s valami csodaszépen sikerült. Ezt én, aki előtte vakartam, pucoltam, lemostam roppant módon tudtam értékelni. Néha vannak ilyen percek is. S angyalok is....
"Szeretni annyi mint szenvedni. Ha nem akarunk szenvedni, nem szabad szeretni. De akkor attól szenvedünk, hogy nem szeretünk. Tehát: szeretni annyi mint szenvedni, nem szeretni annyi mint szenvedni, szenvedni annyi mint szenvedni. Boldognak lenni annyi mint szeretni, tehát boldognak lenni annyi mint szenvedni, de a szenvedés boldogtalanná tesz, vagyis a boldogtalansághoz szeretni kell, vagy szeretni kell szenvedni, vagy szenvedni a túl sok boldogságtól..."
ezt tettem tegnap. Mi ketten Vincent van Gogh és én kicsit messze vagyunk egymástól, már a festészet terén, azért én mégis nekiálltam festeni. Írtam már nagyon szeretem az üvegfestést, kihagytam éveket (egy-két kivétellel, már próbálkozás kivétellel), aztán ismét bekattantam, s nekiálltam. Néhány kedves emberemnek ezekkel szereznék örömet vagy karácsonyi ajándékot? Majd kiderül. S tegnap egyszer csak ahogy mondják angyal szállt el fölöttem, s megfogta a kezemet, a konturozómat, s valami csodaszépen sikerült. Ezt én, aki előtte vakartam, pucoltam, lemostam roppant módon tudtam értékelni. Néha vannak ilyen percek is. S angyalok is....
"Szeretni annyi mint szenvedni. Ha nem akarunk szenvedni, nem szabad szeretni. De akkor attól szenvedünk, hogy nem szeretünk. Tehát: szeretni annyi mint szenvedni, nem szeretni annyi mint szenvedni, szenvedni annyi mint szenvedni. Boldognak lenni annyi mint szeretni, tehát boldognak lenni annyi mint szenvedni, de a szenvedés boldogtalanná tesz, vagyis a boldogtalansághoz szeretni kell, vagy szeretni kell szenvedni, vagy szenvedni a túl sok boldogságtól..."
(Woody Allen)
Valahogy mostanában két filmje is "kezembe került". Jót szórakoztam rajtuk. Ez sem új, semmit nem vesztett szememben az értékéből! S Woody Allen nem tagadhatja le a rendezőséget! Persze, aki szereti az ő filmjeit, írásait...
Valahogy mostanában két filmje is "kezembe került". Jót szórakoztam rajtuk. Ez sem új, semmit nem vesztett szememben az értékéből! S Woody Allen nem tagadhatja le a rendezőséget! Persze, aki szereti az ő filmjeit, írásait...
Két nap
két film, s ha már filmek legyenek franciák! Imádom őket. Kicsit romantikusak, kicsit nevettetők, kicsit szívhez szólók, emberségesek? Annál jobb. Én jól szórakoztam. S melyek ezek a filmek?
Mosás, vágás, ámítás
és az Életrevalók
Jót tettek a lelkemnek ebben az adventi időszakban, ebben a készülődésben, kicsit lesimogatták a lelkemet.
Mosás, vágás, ámítás
és az Életrevalók
Jót tettek a lelkemnek ebben az adventi időszakban, ebben a készülődésben, kicsit lesimogatták a lelkemet.
Találtam
Egész délután takarítok, selejtezek, rendezkedem. Egy cédulán találtam.
"Bárki lehet boldog, de mi célja vele?" Bob Dylan
Ennyi lenne valóban????
"Bárki lehet boldog, de mi célja vele?" Bob Dylan
Ennyi lenne valóban????
2012. december 15., szombat
A szeretet
a legritkább, a legértékesebb, a legcsodálatosabb. Hátrálsz egy lépést? Ő kettőt hátrál. Egyszerűen azért, hogy több teret adjon, hogy ne lökdössön, ne rohanjon le, hogy egy kicsit több helyet, szabadságot, levegőt hagyjon, s annál többet, minél gyengébbnek érez, hogy ne kényszerítse rád a hatalmát, de még az örömét vagy a szeretetét se, hogy ne foglaljon el minden lehető helyet, minden lehető létet, minden lehető hatalmat...
Comte Sponville
2012. december 14., péntek
Ölelés
A szomorkás hangulat legjobb ellenszere az ölelés!
Épp ezért nagyszabású ölelési és örömosztási akciót indítunk.
Ha nem küldöd tovább, akkor is teljesülhetnek álmaid, nyerhetsz a lottón, lehetsz sikeres és boldog, nem döglik meg a kutyád, nem leszel szerencsétlen életed végéig, nem kerül el minden valamirevaló embertársad, nem dől rád a házad.
De gondold meg, ha elküldöd, mosolyt
lopsz ismerőseid szívébe... s lelkükkel viszont ölelnek...
Gondolkodtam leírjam-e,
megszületett a döntés, "férjhez adták" a munkahelyünket. Ez rá a jó szó? Vagy inkább örökbe adták? "Nevelőszülőkhöz". Egyenlőre maradunk tagintézményként, milyen lesz az alárendelt lét, a kisebbségben lét, meddig marad a létszámunk? Mi vár ránk? Néztem tegnap a döbbent, s elkeseredett arcokat, a kolléganőimet. Mi voltunk a város intézménye, sokat letettünk, tudják ők is, de van egy felső hatalom adta határozat, az diktál.
Ennyi. Minden bizonytalan. Tesszük a dolgunkat, mert folyamatban vannak a rendezvények, rendelések, stb. Az olvasók jönnek, s néha rá is kérdeznek. Mit lehet ilyenkor mondani, s mit nem lehet, nem szabad? A szomszéd iskolába kerültek azok a pedagógusok,. akiket még a megszüntetett két iskolából megtartottak. (Volt évfolyamtársaimat mind prémiumnyugdíjba küldték. Volt aki "belehalt", a szülői összefogás egy évre tudta megmenteni. Jó tanítónő volt, ő az volt.) Most sorra küldik el őket, velük építenek le. Az odaadás, a tudás, nem számít.
Ennyi....
Az őszi játszóház madara? Fog-e repülni? Meddig? Milyen magasra? Lesznek-e társai még? Lesznek- e?
Ennyi. Minden bizonytalan. Tesszük a dolgunkat, mert folyamatban vannak a rendezvények, rendelések, stb. Az olvasók jönnek, s néha rá is kérdeznek. Mit lehet ilyenkor mondani, s mit nem lehet, nem szabad? A szomszéd iskolába kerültek azok a pedagógusok,. akiket még a megszüntetett két iskolából megtartottak. (Volt évfolyamtársaimat mind prémiumnyugdíjba küldték. Volt aki "belehalt", a szülői összefogás egy évre tudta megmenteni. Jó tanítónő volt, ő az volt.) Most sorra küldik el őket, velük építenek le. Az odaadás, a tudás, nem számít.
Ennyi....
Az őszi játszóház madara? Fog-e repülni? Meddig? Milyen magasra? Lesznek-e társai még? Lesznek- e?
Vannak, kik
keveset adakoznak a sokból, amijük van, s ezt az elismerés reményében teszik - e rejtett vágyuktól adományuk egészségtelenné válik.
És vannak, akiknek kevesük van, s mind odaadják azt.
Vannak, kik hisznek az életben és az élet gazdagságában, és az ő ládájuk sohasem üres.
Vannak, kik örömmel adakoznak, és ez az öröm az ő jutalmuk.
Kahlil Gibran
2012. december 12., szerda
2012. december 10., hétfő
Mintha ott(hon) lettem volna,
már Kapolcsra gondoltam. A Vörösmarty téren jártunk, azaz inkább fagytunk össze, amúgy emberesen szombaton délután. A forralt bor segített emelni az ember hangulatát. Nagyon sok ismerős árusra leltem, sőt még Katlan Tóni is itt állította fel a konyháját! Természetesen akadtak újdonságok is! A zenészek melegséget hoztak a zord időjárásba.
Aztán az ember rácsodálkozott a szálloda mellé felállított fahasábokra, az üveg mellé került melegedés lehetőségére...
Sajnáltam, hogy a fényekről lemaradtam, a hideg (és a család) hazavitte az embert.
Születésnapok
Volt egy ötven -, egy hatvan - és egy kilencven éves. A hétvégén őket köszöntöttük. Sokáig éljenek erőben, békében, boldogságban.
Ismét ajánlom őket,
avagy megosztom mindazokkal, akik nem ismerik ezt a blogot: a Wang folyó versei, az elbeszélést (A Háromkirályok ajándéka) ismertem, az illusztrációk kiegészítik a történetet, amelyet így advent idején jó újraolvasni. Kukkantsatok be, megéri!
2012. december 6., csütörtök
Blogbejegyzések, címek
Egy külföldi blogbejegyzés és egy egy magyar. Mi a közös bennük, több száz kilóméter távolságban? MIre gondoltok mielőtt megtekintenétek?
A magyar bejegyzésről loptam a kollázst. Kicsi iskola, ötven gyerek. Nem kiválóak, a felzárkóztatáshoz használják a kézművességet. Sikerrel! A fenyőfán minden a gyerekek keze nyomát viseli: tenyerüket, ujjaik nyomát festékbe mártva. Ügyes pedagógusaik vannak!
(Ezt csak zárójelben kérdezem, ha valaki egy módszert, s annak írásos, kézműves anyagát akarja levédetni hova érdemes fordulnia? Tudtok ebben ötletet adni? )
A magyar bejegyzésről loptam a kollázst. Kicsi iskola, ötven gyerek. Nem kiválóak, a felzárkóztatáshoz használják a kézművességet. Sikerrel! A fenyőfán minden a gyerekek keze nyomát viseli: tenyerüket, ujjaik nyomát festékbe mártva. Ügyes pedagógusaik vannak!
(Ezt csak zárójelben kérdezem, ha valaki egy módszert, s annak írásos, kézműves anyagát akarja levédetni hova érdemes fordulnia? Tudtok ebben ötletet adni? )
2012. december 5., szerda
Az éjjel valaki járt nálunk
s reggel a vendégségben lévő unokák az ablakba kitett csizmácskákban ajándékot találtak.
A nagy szemek még nagyobbra nyíltak, mikor elmeséltük, hogy este mikor beszélgettünk valami motozást halottunk, akkor jöhetett be a Mikulás. Estefelé már céloztunk rá, hogy láttuk a szarvashúzta szánt elrepülni az ablak előtt. Így kerültek a csizmák az ablakba... Jó, amikor még benneélnek a mesékben, s az ötéves hiszi, éli a mesét. Vajon még meddig?
A nagy szemek még nagyobbra nyíltak, mikor elmeséltük, hogy este mikor beszélgettünk valami motozást halottunk, akkor jöhetett be a Mikulás. Estefelé már céloztunk rá, hogy láttuk a szarvashúzta szánt elrepülni az ablak előtt. Így kerültek a csizmák az ablakba... Jó, amikor még benneélnek a mesékben, s az ötéves hiszi, éli a mesét. Vajon még meddig?
2012. december 3., hétfő
Advent
Rónay György: Advent első vasárnapja
Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál?
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;
Nem voltál rest naponta jönni hozzám.
Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet!
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál?
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;
Nem voltál rest naponta jönni hozzám.
Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet!
2012. december 2., vasárnap
Esős vasárnap délután
Így köszöntünk el ma, szakadó esőben jöttünk el. Volt ennek szépsége, keménysége is. Mindketten sikeresen hazaértünk. Előtte tettünk hasznosat is: a fürdőre félig felkerült férfimunkával az álmennyezet, azért félig mert... Miért mert? Mert elszámoltuk magunkat, azért a különbség enyhén szólva döbbenetes volt. Folyt. köv! S került a konyhai ablakra macskavédő függöny is. Miért macskavédő? Inkább embervédőnek nevezném. Nem tudok úgy enni, lévén székem az ablakkal szemben, hogy két macskaszem ne nézné.Néééézné???, Bűvölné ki a falatot a számból. Megelégeltem.
Közben pucoltunk még tavalyi diót a beiglikre. Az idei még arra sem érdemes, hogy kézbevegyük, kevés is lett, alig fél kilónyi a hatalmas, öreg diófánkról, s bizony fekete is a belseje. Reméljük a jövő év időjárása már kegyes lesz hozzánk, s a fáinkhoz is! Így telt a hétvégénk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)