Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: blogdolgok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: blogdolgok. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. június 9., csütörtök

Régóta érlelődik

bennem ennek a bejegyzésnek a megírása. Remélem érthetően tudom leírni, amit szeretnék. A blogírók közössége önkéntesen szerveződik. Ki-ki érdeklődése, hobbija, vagy netán az önkifejezés, a mindennapjainak bemutatása miatt  ül a számítógépe elé, s osztja meg a nagyvilággal, ami számára fontos. És a megosztás  nem felkérés alapján történik.  Aztán, szerencsés (?) esetben szerveződik köré egy közösség. Hasonló érdeklődésű, gondolkodású emberek, családtagok, szimpatizánsok, érdeklődők, ismerősök és ismeretlenek. Már a blogírók személye is színes. Más helyről érkeznek, más-más indíttatásból, más iskolai végzettségekkel, s a földrajzi szóródás is változatos. Akár az ország határain belül, akár az ország határain túl.

Úgy tudom a blogírásnál nincsenek szabályok, te ezt és ezt így és így írhatod. Aki hatalmas tehetség, aki olyant mutat, hogy ország-világ figyelmére érdemes, úgyis kiugrik, készülnek vele riportok, felkapja a média, esetleg a blog megjelenik könyv formában is. A többiek a szürke eminenciások. Mégis írják, közreadják, mert számukra valamiért fontos.

A blogírás velejárója a nyilvánosság. Így óhatatlanul érkeznek vélemények. S a bloggerek is hozzászólnak mások írásaihoz, így alakul, formálódik egy-egy kicsi közösség. Nincs szabály, így és így kommentelj! Nincs elvárás. Mindenki azt és úgy írja le, ahogy tudja. (Akinek ez nem tetszik, ne olvassa.)

Mégis, azért az embernek éreznie kell meddig mehet el véleménynyilvánításai során. Mikor lép bele a másik ember komfortzónájába, mikor sérti vagy bántja meg. Tegnap olvastam egy hozzászólást, mintha rajtam vágtak volna végig ostorral. A hangnem. A fellebbezhetetlen hang. Nem iskolában vagyunk, ahol  a tanár a tekintély, aki figyelmeztet, kioszt és minősít. Engem is bántott meg az illető. Érzékeny ember vagyok. Ahogy érzékeny lehet x, y vagy z is, aki megkapta a beosztását, avagy kiosztását. Pedig az illető nem rossz ember,  csak... Mindenkinek lehet véleménye. Viszont, amikor leírja kicsit gondoljon bele annak az embernek a lelkivilágába, akinek ezt írja. Ahogy írtam, nem vagyunk egyformák, sokfelől, és sokféle batyuval érkeztünk ebbe a (blog)világba.  Oly jó lenne, ha egymás sikerének, örömének örülnénk, bánatában, fájdalmában osztoznánk, s nem  fájdalmat, keserűséget okoznánk a másiknak.




2016. február 12., péntek

Nézem a profilon

hány blogot is figyelek, valóságban ez kb. 15-20 lehet. Hány, de hány nem frissít!? Néhányat sajnálok. S sajnálattal látom, hogy olyan helyről is olvasnak amit nagyon, de nagyon nem akartam. Ez a nyilvánossággal jár. Ezért nem vagyok a "fészen".  Azaz csak jelen vagyok, de nem posztolok, stb. Talán a blog nyilvánosság kisebb, mint ott. Talán.



2012. december 6., csütörtök

Blogbejegyzések, címek

Egy külföldi blogbejegyzés és egy egy magyar. Mi a közös bennük, több száz kilóméter távolságban? MIre gondoltok mielőtt megtekintenétek?

A magyar bejegyzésről loptam a kollázst. Kicsi iskola, ötven gyerek. Nem kiválóak, a felzárkóztatáshoz használják a kézművességet. Sikerrel! A fenyőfán minden a gyerekek keze nyomát viseli: tenyerüket, ujjaik nyomát festékbe mártva. Ügyes pedagógusaik vannak!

 (Ezt csak zárójelben kérdezem, ha valaki egy módszert, s annak írásos, kézműves anyagát akarja levédetni hova érdemes fordulnia? Tudtok ebben ötletet adni? )