Ajándékot hozott a postás (már napokkal ezelőtt, a technika ördöge nem segített benne, hogy megmutathassam, most sikerült). Benne volt szívem vágya: a kukorica és egy kis szeretet. Kicsi? Vagy nagy, mert aki küldte csupa szív, lélek ember. Ezúttal ismét köszönöm neked!
Az adventi időszak minden napjára egy-egy szeretetről szóló idézetet szerettem volna hozni. A dolgaim nem engedték. Most pótlásul, kicsit az ünnepre is fogadjátok tőlem szeretettel!
Keveset adsz, amikor a te
tulajdonodból adsz.
Amikor önmagadból adsz,
igazán akkor adakozol.
Kahlil Gibran
És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet! Csendesen adja, két kézzel, a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát, egy
emberi szempár visszfényét, a magányt és a lármát! Mennyit
ad, milyen gazdag vagyok, milyen megajándékozott, micsoda bőség, minden
napszakban, minden pillanatban! Ajándék ez, csodálatos ajándék. A földig hajlok, úgy köszönöm meg.
Márai Sándor
És
ne légyen a barátságnak célja más, mint a lélek elmélyülése. Mert a szeretet,
ha egyébre is törekszik, mint önnön rejtelmének felfedésére, nem szeretet
immár, hanem kivetett háló, melyben csak a silány akad fenn.
Kahlil Gibran
