Betegség

Elkapott valami vírus, s szó szerint leterített. Hasmenés, ami önmagában sem egy buli, ahogy szokták mondani, megtetőzve lázzal. Mindez tegnapra virradóra, s ennek következtében nem voltam se élő, se holt. Szó szerint. Gondolom a vírus nekiment az izmaimnak, lábra szinte alig tudtam állni, karomat nem tudtam felemelni, a többi csak ráadás volt. S ráadásul ilyenkor nincs itthon egy darab alma sem, de van jó barátnő és szomszédasszony. Az egyik gyógyszert hozott, a másikuk almát, krumplit, hogy legyen azért mit magamhoz venni, nem mintha kívántam volna, inkább, hogy a gyógyszereket alátámasszam a gyomromban.

Aztán van miről eltöprengeni az embernek:

1. Legyen itthon mindig papírtörülköző, papírzsebkendő. (Ezekért is mentünk be az általam nem szeretett Tescoba vasárnap. Az áruház már a karácsonyi vásárlás lázában égett, mindent úgy szétpakoltak, hogy az összetartozó dolgokat több sorral odébb találtuk volna meg, ill. láttuk meg, amikor a pénztárnál sorba álltunk. Van amit, pl. pzs meg sem találtam. Azt viszont megfogadtam, ide a lábam soha többé be nem teszem. Itt nem a vevőért, kizárólag haszonért, a vásárlásért van minden. Ilyen áron? Így?)

2. Legyen itthon lázcsillapító, ill. jelezni a családtagok felé, amit elhasználnak - pótolják! Vagy figyeljek én erre? IS?!

3. S nem utolsó sorban a kapcsolatok. Ha nincsenek a segítőim ittmaradtam volna egyedül, lázasan étel, gyógyszer nélkül. Azt hiszem ezt kellett volna előre írnom.

Szóval már a lábadozás útjára léptem, de orvoshoz ma még nem tudtam lemenni, majd holnap, mert vannak itt hurutos tűnetek is, amelyek gondolom szintén gyógyszert igényelnének, ha egy hét óta nem javultak. Azt nem is mondtam kb. egy hete kezdtem némi hőemelkedéssel, hurutos tűnetekkel, Ezekkel dolgoztam, erre fertőződtem rá. S akkor jöhet az újabb, leglényegesebb tanulság, amit százszor megfogadtam, s ugyanennyiszer nem tartok be, pedig nagyon figyelmeztettek rá az orvosaim: ha megfázásod van, azonnal orvoshoz menni, ne játsszál vele!