Vasárnap

Elfogyott a tavalyi Advent vagy Karácsony nevű cseppem, amivel az illatmécsest szoktam csepegtetni. Sajnálom, mert olyan illatokat válogattak bele, hogy előhívta az ember hangulatát, lesimította a lelkét. Most maradnak a füstőlők, amiknek illata van, csak a szimbólikája más. Jobb mint a semmi. Az adventi koszorúmon sincsenek gyertyák, nem tudtam menni vásárolni, csak mécseseket gyújtottam a gyertyák helyére. De égnek gyertyák, mécsesek szerte a házban, melegséget adnak.

Otthon maradtak a karácsonyi cd-k, zene csak amit a rádióból foghat az ember, vagy keres az interneten. Az sem rossz, válogathatok!

Éjszaka fagyott, minden nedvesség csillagot formált az éjszaka, kár, hogy a téglákon, autó tetején, s nem a növényeken. Vagy későn keltem, s azokon elolvadt. Későn kelek napok óta, úgy látszik még nem tökéletes a gyógyulásom, órák eltelnek, míg bejáratódok, de ez már a gyógyulás útja.

Végül egy fotó Petrás Mária egy alkotásával, számomra a karácsonyt ők hozzák el, ők kísérik, az Ő csodái!