Várakozás

Nem voltam vagy egy hétig, nem volt gépem, a kölcsön angol billentyűzetes laptoppal pedig több kárt csináltam , mint hasznot. Elúsztak a kommentjeim, bejelöltem magam olvasásra, pedig éppen mást akartam, szóval volt mellényúlás elég. Nekem ez az érintős, értsd egér nélküli számítógéphasználat nem megy. Főleg, ha még a billentyűzet is idegen.

Másik tanulság, eh, inkább megfigyelés a kutyának sem hiányoztam. Ez így van itt is, mint az életben. No, de ezen már ott sem kesergek.

Karácsony. Karácsony? Sajnos még ez sem jelent semmit. Tudom, ilyenkor szépeket kellene írnom, gondolnom, készülődni, de valahogy nem jön össze. (Ennyire negatív lennék? Fáj a torkom, szedem a homeopátiás szert, hogy ne kelljen orvonál ülnöm órákat. Használ majd? Hétvégi tervek, végre szabad hétvége: ház, férj, készülődés. Aztán itt a betegség.. .)

S legyen valami szép is, kedden összegyűltünk az eM csoporttal. Volt egy mesénk, amivel úgy voltam eleinte: miért éppen ez a mese!? Aztán elmerültem benne, s rájöttem a csínjára. A végén állítólag jól kiadtam magamból, ami bennem volt. Haragudtam a királyfira, azt hiszem teljes joggal. Az embernek mintha az élete pörgött volna le a mesén keresztül.