3.

Sokszor írok kesergő bejegyzést, pedig van az én életemben is öröm. A héten ünnepeltük férjemmel a 3. évfordulónkat, miután 40 év után ismét egymásra találtunk. Azóta ez év januárjában össze is kötöttük az életünket, ha még papírforma szerint, de akkor is. Van egy közös házunk, kutyánk és macskánk. Ugye, milyen csodálatos!? A közös élet? Nos, ez még várat magára. Mert ugyebár ember tervez, politika ( s az ő elgondolása, szabálya, törvénye) végez. Meglátjuk, hiszen évek óta távkapcsolatban élünk, de akkor is...!!!

S, hogy hozzam könyvajánló formámat, némileg mentegetve is magam, jöjjön egy mese, rólunk, magyarokról:

"Volt egyszer egy fotográfus, aki utazgatott a  világon, s vicces képeket csinált.  Lefotografálta a Himaláját, és kérdezte a himalájokat, Eléggé himalájos? Eléggé, eléggé, mondták a himalájok, s nevettek. Lefényképezte az eszkimókat, kérdezte tőlük, Eléggé eszkimókás? Eléggé, eléggé, mondták az eszkimók és nevettek. Lefényképezte Londont, kérdezte a londoniakat, Eléggé londonos? Eléggé, eléggé, mondták a londoniak, s nevettek ők is. Egyszer aztán lefényképezte a magyarokat. Eléggé magyarias? kérdezte tőlük, de  a magyarok azt mondták, Ezzel nem tréfálunk! Mit képzelsz? Kapd magad, tűnj el, veled nem fényképezkedünk!"

Ezek után csodálkozhatunk, ha én is néha, vagy inkább többször ilyen magyaros vagyok? S még egy ízelítő a könyvből, ha megtetszett volna valakinek.