Ez is, az is

  

Ma visszamentem a dokihoz, még mindig vírusos  a torkom.

A szemészetre kaptam időpontot decemberre, tavaly kb. 5 hónapot kellett várni. Hiába, az egészségügy egyre javuló tendenciákat mutat, túlmutat a tavalyi önmagán.

Képzeljétek levittem az odút a kert aljába, a gyümölcsfák közé. Lett lakója, cinkéék vették ki. Itt van az etetés igazi helye, a jövőre nézve. Egy hibája van, messze van, nem lehet a madarakat kukkolni. Viszont úgy láttam legalább 3 pár stiglic járt az etetőre! No, persze csúszkáék is, és cinkéék. A verebek valahogy nem fedezték fel. (Eddig.)

Megjelentek a meztelen csigák, s nagy csámcsogás volt este az újonnan vett növényeimen. Ismét elutazom, pásztorkodni, nem merek belegondolni mi lesz itt mire megjövünk.  Volt esőnk is, nem sok, de elverte a port. Jobb a növényeknek, mint az öntözés.

Meglepetésre kikeltek valami növények. Nem tudom mi lehet, szomszédasszony szerint nem tőle jött át mag. Egy kupacban vannak, valami elszórhatta magját, de mi? Majd teszek fel fotókat, hátha több szem többet lát. S van még egy rejtélyes növényünk, ami sokfelé nő, azt hittem gólyaorr, azt hiszem nem. Akkor mi lesz? Majd fotózom őt is. Majd, majd, mindent.

Nyílik az illatos fűszercserje, olyan muskotályos illata van, nem győzöm szagolgatni. Apró örömök. Imádom.

 

Köszönöm, megvagyok

A betegségem az ünnep vasárnapjának éjjelén tetőzött. Másnap készültem az ügyeletre, de akkor megfordult , jobban lettem.

Nem küldtem jókívánságokat, nem készültem a főzésen kívül, ez ilyen ünnep volt. Szűkszavú vagyok, máskor milyen?

Áldott

ünnepeket kívánok, sok locsolóval, piros tojással, s a legfinomabb sonkával minden kedves blogolvasónak.

Hárman

kertészkedünk  kertben: a vakond (vagy földikutya), a kutya és én. Ki a főkertész? Lehet szavazni!

Konyhákat mutatnak egy blogbejegyzésben,

 szeretek eljátszani: melyiket fogadnám el, miért? Ez volt a választás, aztán visszakerestem ahonnan ők is választották a fotót, autentikus és loft hatás miatt ajánlják. Nekem miért lett kedves?

• téglafal

• az ablakon bejövő zöldek látványa, valami melegséget ígér

• könyvek, akár szakácskönyvek a polcon

•  a dekoráció, a terítés nem akar magazinos lenni, egyszerű, emberléptékű, nem zsúfolt, de valamiért mégis bensőséges 

• a lámpák egyszerűsége (s mégis modern)

 Ez az ablak felőli oldal folytatása, s az udvar.

Itt a forrás, érdemes körülnézni:

https://www.planete-deco.fr/2019/02/20/une-maison-au-design-industriel-et-brut-pres-de-st-malo/

Akartam már írni,

de valahogy mindig elmaradt:

tegnap még volt hőemelkedésem a maga járulékaival

ma orvoshoz akartam menni, de mire emberi külsőt varázsoltam, azt mondtam , majd holnap megyek

tegnap kaptam egy csodateát, lehet, hogy használ?

ma jobban vagyok, persze fekszem, aztán teszem a dolgom, s fekszem, aztán kisétálok, s hallgatom a növények növekedését, kihúzkodok gyomokat, aztán fekszem, s olvasok, aztán ... így jár körbe a nap

tegnap jött ács, a tetőcsere nem sürgős, de ott  a LTP kérdése, s nem akarok most hivatalba menni, kezem kötve, agyam jár

autónk szerelőhöz készül, betegen tömegközlekedést nem szívesen vállalom, szóval reggel orvosnál kell kezdenem, ha minőségi javulás nem lesz

hogy ünnep közeledik, ez valahogy elkerül, örülök, hogy gyógyulgatok, ezt a vírust jól benyeltem...

Köszönöm Fodorka, hogy hiányoltál.

 A kétszínű, nem emlékeztem, ezért vettem meg. Ma megmutatta magát.

 A virágtündérek (Harangláb Kecskemétről cipelve)

 Ez a hely az árnyékiaknak bejön. Mi követ, betemetett építési törmeléket termeltünk ki alóluk. S még mindig adja ki a föld. Nem értettem ezt a "felhasználási" módot.

 Most vannak nyílásuk teljében a primulák, s vannak amik most bújnak ki a földből. S vannak köztük meglepetések!

A ház előtt is nyílnak, az illatos nárcisz gyermekkorom szeretett növénye. Tatabányán a kerti utat szegélyezte.

S a tragédiához oly szép fotók. Újjáépítették a francia forradalom után is, bízzunk.

Mert fekszem, s filmeket nézek, jöjjön egy-két újabb film

Megtört ölelések,

"mert a jó filmeket vakon is be kell fejezni."

Mostanában sorra nézem a rendező filmjeit. Van ami ismétlés, s van ami új.

"Pedró Almodóvár és Penelopé Cruz mostanra úgy összenőttek, hogy a színésznő még az Oscar átvételekor is a spanyol rendezőnek hálálkodott, pedig a díjazott film Woody Allené volt. A zseniális direktor fénye most újra a latínára ragyog, aki csodásabban tündököl benne, mint eddig bármikor." forrás

S egy régen látott, régi kedvencem. A főszereplő véletlenül közös bennük. Annak idején többször, egymás után néztem meg a filmet, erre mondják: nagyon fogott.

Elégia