Szeretem

az erdőket

a hegyeket

a hegytetőkön, dombtetőkön található várakat, kolostorokat, templomokat, kálváriákat


a tavaszi napsütést

s ha mindez együtt van, az maga boldogság. Öröm, lelkem felszabadulása, s valami misztikus érzés, ami nem tudom honnan jön. Vértesszentkereszt volt eddig a csúcshely ilyen szempontból, bár oda sokszor télen, hóban jutottam ki. Viszont az érzés, amit ott tapasztaltam örök, mindig velem volt.

Tegnap Salföldön jártunk, a Pálos kolostor romjait néztük meg.

 

 
Végre, mondhatnám, mert a faluban jártunk, ide valahogy nem értünk ki. Meg is gyalogoltunk érte, mert az autót az erdő alatt hagytuk. Viszont nem volt fárasztó, élmény volt gyalogolni, élvezni a hirtelen jött meleget, a tavaszt, ha kicsit hiányos is volt, mert ibolyán kívül mást nem láttunk. (Nem úgy mint Keszthely, Gyenesdiás, Vonyarcvashegy útvonalon, no az aztán tele volt virágzó gyümölcsfákkal. Nagyon jó klíma lehet itt.)

S rengeteg volt a kiránduló, ami meg is lepett, gondolom a jó idő kicsalt másokat is. S a kolostor környéke szépen kiépített, lehet üldögélni, nézelődni, pihenni is a látvány mellett.

 

 

 

Visszafelé még fotóztam a temetőben, a falun csak áthajtottunk. Érdemes kirándulni a romokhoz is a falu megtekintése mellett, akár gyalogosan, autóval és lovaskocsival is kijuthatunk.

Vígjáték, francia,

Vissza a gyökerekhez

jókat nevettem rajta, jók a karakterek. Annak, aki még nem látta jó szórakozás.

Lassan átmegyek kert blogba,

de mindennapjaimat most a kert foglalja le. (Ha nem dugulást háríttatok el...)

Tegnap voltunk egyik kedves kertészetünkben, cédulával, kaptam talajt takaró növényeket, ma nekiálltam beásni őket, de volt ahol ásni is kellett. Nem tudnának most kergetni, az már biztos.  Azt hiszem lesz dolguk a növénykéknek, meglátjuk mire megyünk. Aztán jövőre pótlás, ahol nem terítenek/takarnak rendesen.

Ők most virágoznak, a mini nárcisz oly kedves nekem. S a csinoskák is megeredtek, fagy nem ártott nekik, formában vannak. Oly jó nézni őket munka közben. Ilyenkor érzem van értelme a sok kiadásnak, munkának. Nekem a kert feltöltődés, reggelente bejárom, simogatok, beszélgetek akivel kell. Nézem mik bújtak elő, van rész, ahonnan a szél kifújta a jelzőket, nem tudok rámenni nehogy kiszedjek, kivágjak valami növényt. S vannak meglepetések, "a" növényt ültettem, de hozta magával  ahonnan kaptam a szomszédokat, láthatatlanul. Most látni, a szomszédok megeredtek, de ő most próbálkozik. Fagy ide, fagy oda a rózsáink ezerrel beindultak.

S olvasok, hozzáolvasok, s próbálok dönteni az ellentétes javaslatok közt, hogy melyik módszert is válasszam?Cserszömörce metszése?

S megjelent a BBC Kertvilág, a Nők Lapja Kert és virág. S annyira várom a NL Enteriört. Nagy kedvencem. Én maradi vagyok, nekem a papír az alapvető, persze neten is keresgélek, de olvasni, elmerülni, álmodozni a papíralapú könyvben, magazinban, stb, tudok és szeretek.

Hetek óta vadásztam rá!

Most sikerült, szinte mellettem evett. A CSUSZKA!!!!! Viszont mag sincs már, 1-2 napra való, tán. Remélem jön a tavasz, az igazi.

s reggeli körkép:

 

Ajánlom

http://cornandsoda.com/foldes-andras-azt-tudni-kell-hogy-senki-nem-akar-eljonni-a-hazajabol/

Fáradt napom van, jön a változás?

Kutyanyom? Vagy? Még a múltkor fotóztam az erdőn.

Jót takarítottam délelőtt, ragyog a tűzhely, voltak mosások, stb., én persze már hulla vagyok.

S jöjjön a napi szép? Kidőlt a fa, a szíve megszakadt. Látjátok?  S mégis szépet mutat, mindezek ellenére,még holtában is.

Kora márciusi szomorú délután. Vagy mégsem?

 Kedvenc horgásztavunkhoz mentünk ki ma délután, hónapok óta először. Az idő búbánatos volt, napfény sehol. Mélységes,  várakozó csend. Csend, amiben a madarak hangversenye azért áthallatszott, s valami távoli dongás. Feltehetően harkályok dolgoztak valahol. A tó körüli hatalmas fűzfák kivágva, sok a sérült fa. Gondolom, remélem a hátsó részt meghagyják az élővilág olyan képviselőinek, akik a halott növények világában érzik jól magukat, ott táplálkoznak.

  

 

 

 A zengő madárhang gazdáját kerestem, s úgy véltem meg is találtam. A gépre áttett fotókon látom, becsapás volt, ez bizony nem madár.

  

 Ezt a fotót, bár nem éles mégis idetettem, a kacsa miatt. Micsoda gyönyörű vörös "viselete" van!

S elköszönésképpen: ennyi virág nyílik csoportokban, mindenhol a tó körül. Azért van amiket pl. meténg nem fotóztam.