Valamikor

 én is így csináltam a jógagyakorlatokat. Azzal a különbséggel, hogy Macskaúr, amikor "gyertyából" ereszkedtem le a hátam alatt feküdt éppen. Éppen.

forrás

Ha már macska jöjjön egy gyermekszáj. Cicót a családi nyelvhasználatban Öregasszony(ká)nak hívjuk, hallgat is rá. Itt volt az unokám, látta, hogy jön előre a kapu felől:

- Jön  az asszony, az asszony!- kiabálta. 

Nálunk valahogy mindig fiúmacskák voltak, Öregasszonyka az első miénk, aki nőstény. (Ill. még eleinte itt evett a szomszédasszony, Hypo. Csak éppen nem figyeltem meg. ) Nekem is fiaim voltak, s mikor egyszer egy tanácsadáson láttam egy lánycsecsemőt döbbentem rá a kecses mozdulataira. Szóval, így jártam Cicóval is. Nem tudom más nőstény is így tekeri-e a farkát, de amit ő művel az külön művészet. 

Amúgy most éppen Bársony van elveszés alatt...

Hírek a laptopomról. Semmi jó hír, valószínű újat kell venni. Mondom a szerelőnek, mi lesz vele? Rajta van az életem, az ügyeim. Olyan, mint a villany, nélküle meghal az élet. (No nem nagyon, éppen kissé, de haldoklik.)

Megjelent, annyira vártam

Szeretem ezeket a különszámokat. Úgy érzem a szerkesztőket nem kötik a trendek, bemutathatnak érdekességeket, érdekes házakat, lakásokat, megoldásokat is. Némi bútortörténelem, építészet, stb. Megtalálják, amiért érdemes megvenni e különszámokat.

Én maródi vagyok, szeretem a folyóiratokat kézbe venni, ezek nekem, ha fáradt vagyok, magam alatt vagyok megnyugvást adnak, feltöltenek. nem tudom miért? Régen a csokoládé, aztán az epeügyleteim miatt az kimaradt, ezek jöttek helyette. Kell az ember lelkének valami melegség, valami simogatás.  Az igaz, hogy belekukkantok, s csak azokat a számokat veszem meg a lakáskultúrás, kertészeti újságokból amelyek azért megérintenek. A többit nem.

Nagy kerti munkával telt a nap, ha nem is sokkal, de számomra kimerítővel. Csak feküdtem ájultan délelőtt és délután is, még gép sincs filmet nézni. Maradnak a lapok.

Megkaptam/megkaptuk a Madárbarát Kert  táblát. Viszont a madarak eltűntek. Érdeklődtem miért? Riasztva vannak valamivel, hangosak voltak, piszkoltak a szomszédban a verebek... Azért az itatóinkon vannak ivó-és fürdővendégek.

Ilyen a világ.

Programajánló növényszeretőknek

Ma Kámban voltunk a Jeli Arborétumban sétáltunk. Igazság szerint azt hittem korán megyünk, hát nem. A rhododendronok virágzását közepébe kaptuk el, vagy már túl is voltak rajta.

Fotóztam, nincs módom feltölteni, majd ha lesz gépem akkor megmutatom. Aki odamegy még bőven lesz látnivalója. Maga az arborétum is szép, hatalmas fákkal, tájkertekkel ill. erdőkkel.

S ha valaki távolról utazik oda, 50 km Zalaegerszeg, ahol az Azáleás völgyet érdemes megnézni. Nem ilyen pazar, de megvan a maga hangulata. Május elsején láttuk, reggel kilenckor már özönlött oda  nép, kicsik és nagyok, fiatalok és öregek. Jó kis tavaszi programok.

S eszembe jutott Zalaegerszeg mellett még egy kirándulási lehetőség: Kávás Boronaút. Hegyi út, u alakban vezet szőlőhegyen, régi boronapincék közt. Fotóztam, nincs módom....

Mára

Egy gondolat:

Az idő értékes dolog, az évek megtanítják amikről a napoknak sejtelmük sincs.

Egy filmben hangzott el. Megragadott.

Egy könyv:

Egy fotós haditudósító Nő ír életéről. Jó stílusban, érdekesen, olyan ember, aki munkájának megszállottja, ugyanakkor felelősségteljes EMBER is. Kezembe adták, hetekig kerülgettem, aztán amikor olvasgatni kezdtem már nem tudtam letenni. Témájánál fogva van benne néhány szörnyű rész is...

Nem minden reggel

Nem minden reggel 

ébredek, s főleg kelek fel korán

 süt úgy nap, hogy érdemes legyen fotózni

találok harmatos kertet

Ma reggel ez történt. Imádtam.

 

 

Nemes Nagy Ágnes: Hajnal

Az égbolt frissen pírkadó,

A zöld fűillat írt adó

Amint a rétről fellebeg,

S gyöngyszínűek a fellegek.

Oly jó, oly jó a hajnali

A lenge szélre hajlani

S csodálni, mely már halkan int

Az első sárga kankalint;

A rét fölött kék lelke reng.

– A nap, a nap már feldereng,

És minden szinnel ó, felér,

Mert hófehér, jaj, hófehér!

 

A gépem "megmekkent", azt hiszem egy ideig legfeljebb olvasni tudlak benneteket.

A "mi" gólyánk

 Idén még nem írtam róla, róluk. Márciusban érkezett az egyik, s telibe kapta az akkori fagyot. Sokáig nem is láttam, hiányoltam, hogy nem sétál a kert  aljában. Mire körkérdést tettem jó hete a faluban, hogy még mindig egyedül van-e, pár napra rá megérkezett a társa is. Jól elmaradt. S örömhír, már lent járkálnak a kertjeink alján, s íme a szomszéd ház tetején álldogált szombat délután, jó ideig.

 Gólya. csak egy madár. A magyarság madara, azt hiszem írhatom így. A MI madarunk.

 

Kis csigabiga

Kis csigabiga!
Kússzál lassan, csendesen
fel a Fujira!

Issza 

forrás