Oldalak

2018. április 24., kedd

A "mi" gólyánk


 Idén még nem írtam róla, róluk. Márciusban érkezett az egyik, s telibe kapta az akkori fagyot. Sokáig nem is láttam, hiányoltam, hogy nem sétál a kert  aljában. Mire körkérdést tettem jó hete a faluban, hogy még mindig egyedül van-e, pár napra rá megérkezett a társa is. Jól elmaradt. S örömhír, már lent járkálnak a kertjeink alján, s íme a szomszéd ház tetején álldogált szombat délután, jó ideig.
 Gólya. csak egy madár. A magyarság madara, azt hiszem írhatom így. A MI madarunk.

 


2 megjegyzés:

  1. aranyos - és megható- ez a barátságod a gólyákkal ♥
    és bár (Skandináviát, a Brit-szigeteket, Francia- és Olaszországot kivéve), szinte egész Európában, valamint Észak-Afrikában és Kis-Ázsiában is elterjedt, a többi néphez a hasonlóan mi magyarok is nemzeti madarunknak tartjuk, szeretjük a gólyákat

    VálaszTörlés
  2. De jó neked - van gólya a közeledben ! Itt a városban még messziről se láthatok....

    VálaszTörlés