A nyárhoz

Hosszúnak tűnt nekem, hosszúnak és keménynek. El is gondolkodtam e szón, mert a teleket szokták így megnevezni.

Kemények voltak  a melegek, embert próbálók. Embert próbálók, mert engem legyengítettek, a hűs szobát kerestem, sokat nem értem. Ha mentem is valahova, ott kellett hagyjam, nem bírtam a mászkálást. Tegnap lemaradtunk a vadásznapról, annyira készültem rá. Elfelejtettük, mire eszünkbe jutott, késő volt. Estefelé még a kutyával is felvetődött, hogy elmegyünk oda, akkor sem tudatosodott milyen nap is van. Ilyen az ember, kuka lesz a melegben, melegtől. Túlélésre játszik.

Aztán jöttek a hidegfrontok. Azok még rosszabbak voltak, napokig az ember majd szétzsibbadt, szakadt. Karom nem tudtam emelni, néha olyan gyenge voltam. Ha már elvágyódtam, azokat napokat kellett kihasználni, míg elviselhető volt a hőmérséklet. Igen, ahogy többen írtátok, ez már túlzás.

Itt van a kert, szinte az egész átültetett, itt locsolni kellett, vödörrel, innen és onnan. Ez is kemény volt, viszont ha már az ember belefektetett pénzt, energiát, nem akarta hagyni, hogy vesszen. Rajta kívül álló dolgok úgyis megtették. Ma reggelre kifordult, gyökerét lerágott lufivirágot találtam. Elszomorított. Az utcai 3 bokorból  a közmunkások kettőt a földdel tettek egyenlővé, a harmadikat sokszor én feledtem el locsolni. Átültettük oda, hogy tere legyen. Holta lett. S a haszonkert nagyjából áldozata lett a melegnek, minden locsolására nem jutott energia. Viszont ami megtalálta a helyét él és vírul.

Nem voltak itt, akiket várhattunk volna, hiába messze vagyunk a családtól. A szívbéli és a lelki messzeség a fizikainál sokkal nagyobb fájdalom. Ebbe naponta szakad bele a szívem.

Viszont itt vannak a macskák, van akikre figyelünk, akiket szeretgetünk, akkor már. S ők is feltalálják magukat, ha már kicsi a kert és a szomszéd kertek.

 

 

 A madarakkal  is törődni kellett, a nagy melegben, a kutyák pedig kiharcolják maguknak a figyelmet. Szóval, panaszra semmi ok.

Mégis, amikor hűlni kezdtek az esték, hűvösek lettek az éjszakák az ember felsóhajtott. Abban nőttünk fel, hogy változnak az évszakok, megszoktuk azok hozadékát. A szervezet ezt várja, most már egy kis megkönyebbülést, fellélegzést, s nekem nagy kedvencem az ősz, várom ezer színével, lenyugvásával.

A bejegyzés tegnapi. Az éjszaka esett, vihar volt, megkönnyebbült a természet és az ember is. meddig? 25-30 fokot igérnek mára, ez már könnyebbség?

Kiegészítésül

 Mamka filmajánlójához.

Jane Austen magánélete1.

Jane Austen magánélete2.

S pár mondat a filmből, ajánlónak:

Az okos nő nem mutatja ki a szenvedélyét, ha célja, hogy férjet fogjon magának.

 A tapasztalat egy férfi ajánlólevele.

 Az illem kényszerít tudatlanságra.

Néha a vonzalom olyan virág, amelynek idő kell, hogy kinyíljon.

 Az irónia, egymásnak ellentmondó igazságok összekötése, amelyek egy új igazságban oldódnak fel. Egy nevetéssel vagy mosollyal.

A forrásnál írnak véleményeket is a filmről.Megnéztem a Wikipédiában az életét,volt szerelem, de a film valószínű a képzelet szüleménye. A könyveinek akkor is jó háttere.

Ki ismeri fel a növényeket?

Csapdába kerültem, nem tudom milyen növényeim vannak. Van, amit valaminek küldtek (egy kertészet), de lehet, hogy nem az. Valamit vetettem, de később kelt ki, s már nem emlékszem mi az.. Van, amiről azt hittem valamelyik gyereke, de azt hiszem egymás melletiségük véletlen.

1.

2.

3.

4.

 

5.

Köszönet a segítségért.

Kíváncsi vagyok, hogy mik kerülnek elő.

S még egy kérdés. Húsos som. Ez normális megjelenése? Így kell a leveleinek állnia? Ha nem, mi lehet az oka?

 

"Az egyik évszak

kinyitja az ajtót és távozik, a másik meg eljön a másik ajtón. Az ember gyorsan felrántja az ajtót, „Hé, várj már egy kicsit! Valamit elfelejtettem megmondani!” – kiáltja. De már nincs ott senki. Becsukja az ajtót. A szobában már ott ül a másik évszak, előveszi a gyufáját és rágyújt. „Ha van valami, amit elfelejtettél elmesélni - mondja-, én meghallgatom.  Ha minden jól megy, talán át tudom adni neki.  „Már mindegy- szól az ember-, nem érdekes. „  A szél hangja uralja a vidéket. Nem érdekes.  Csak meghalt egy évszak." Murakami Haruki

 

 

Vallások találkozása

 

Zalaszántón jártunk, évek óta nem voltam a sztupánál. Meglepetésemre pár évvel ezelőtt épült egy imaház és a hozzá tartozó bolt, ahol kegytárgyakat, CD-ket, stb. vásárolhatunk. Talán ez is az oka, hogy szemlátomást megnőtt a látogatottsága. Hívők és kirándulók egyaránt. Az imazászlókat lengette a szél, alattuk kis kőrakások szerte a sztupát körülvevő tisztás szélén. Évekkel ezelőtt még avatatlan kezek megrongálták, letépték s ellopták a zászlókat. Újdonságot jelentettek   a legfelső szinten körbefogó imaharangok is.

 

 

Bár utunk utolsó állomása volt, előtte még a katolikus templomot is lefényképeztem. XIII. századi Szent Kozma és Damján római katolikus templom ,

mely a Balaton-felvidék és Magyarország egyik legszebb román-gótikus stílusú műemléke.

A templom belsejében a rács nem engedett tovább, s fényképezni. Sajnáltam.

 

 

S megkerestük a teaházat és a Mézeskalács Múzeumot is. Mindkettő zárva volt, igaz már erősen este volt, hat óra körül, után.

Ahova oly nehezen jutottunk el,

pedig itt van a szomszédban. Talán ezért?

Hévíz. Nem kell bemutatnom, gondolom. Elborítja az idegenforgalom és a pénzhajhászás. A templom, amit kerestünk a külterületén fekszik, Egregy valamikor külön település volt.

 "Hévíz-Egregyen nagyon jelentős római kori tárgyi emlékek találhatóak (római korridos villa, római katona sírja) és a borászatnak is ezen időkig visszanyúló hagyománya van. Az egregyi dombon található XIII. században épült Árpád-kori templom a tájba helyezett román stílusú falusi kistemplomok legszebbike. Pontos építési ideje nem ismert, a templomot 1341-ben kelt írásos emlékek említik először. Az épület a XVI-XVII. században erősen megsérült, később a barokk korban 1731-ben renoválták, de középkori formája megmaradt. Az 1964-65-ös renoválást követően korhű berendezési tárgyakkal látták el, s ezáltal ma eredeti hangulatában tekinthetik meg a látogatók. A templom mellől megkapó kilátás nyílik a dimbes-dombos vidékre."forrás

 Leparkolunk, megyünk a templom felé a szőlőhegyen keresztül. Emberek tömege jön felénk. Ennyien keresték fel a templomot? Milyen ünnep lehetett itt? Aztán kiderült:

 

 

Borozók, vendéglhívó helyek egymás hegyén-hátán. Hol van már a régi szőlőhegy?

S a kilátás

 

 Ő is eladó.

 S megérkeztünk oda, ahova indultunk, s itt, természetesen egyetlen turista keringett s fotózott.:

 

S körülnéztünk a templomot kerülvevő temetőkertben is: