Kemények voltak a melegek, embert próbálók. Embert próbálók, mert engem legyengítettek, a hűs szobát kerestem, sokat nem értem. Ha mentem is valahova, ott kellett hagyjam, nem bírtam a mászkálást. Tegnap lemaradtunk a vadásznapról, annyira készültem rá. Elfelejtettük, mire eszünkbe jutott, késő volt. Estefelé még a kutyával is felvetődött, hogy elmegyünk oda, akkor sem tudatosodott milyen nap is van. Ilyen az ember, kuka lesz a melegben, melegtől. Túlélésre játszik.
Aztán jöttek a hidegfrontok. Azok még rosszabbak voltak, napokig az ember majd szétzsibbadt, szakadt. Karom nem tudtam emelni, néha olyan gyenge voltam. Ha már elvágyódtam, azokat napokat kellett kihasználni, míg elviselhető volt a hőmérséklet. Igen, ahogy többen írtátok, ez már túlzás.
Itt van a kert, szinte az egész átültetett, itt locsolni kellett, vödörrel, innen és onnan. Ez is kemény volt, viszont ha már az ember belefektetett pénzt, energiát, nem akarta hagyni, hogy vesszen. Rajta kívül álló dolgok úgyis megtették. Ma reggelre kifordult, gyökerét lerágott lufivirágot találtam. Elszomorított. Az utcai 3 bokorból a közmunkások kettőt a földdel tettek egyenlővé, a harmadikat sokszor én feledtem el locsolni. Átültettük oda, hogy tere legyen. Holta lett. S a haszonkert nagyjából áldozata lett a melegnek, minden locsolására nem jutott energia. Viszont ami megtalálta a helyét él és vírul.
Nem voltak itt, akiket várhattunk volna, hiába messze vagyunk a családtól. A szívbéli és a lelki messzeség a fizikainál sokkal nagyobb fájdalom. Ebbe naponta szakad bele a szívem.
Viszont itt vannak a macskák, van akikre figyelünk, akiket szeretgetünk, akkor már. S ők is feltalálják magukat, ha már kicsi a kert és a szomszéd kertek.
A madarakkal is törődni kellett, a nagy melegben, a kutyák pedig kiharcolják maguknak a figyelmet. Szóval, panaszra semmi ok.
Mégis, amikor hűlni kezdtek az esték, hűvösek lettek az éjszakák az ember felsóhajtott. Abban nőttünk fel, hogy változnak az évszakok, megszoktuk azok hozadékát. A szervezet ezt várja, most már egy kis megkönyebbülést, fellélegzést, s nekem nagy kedvencem az ősz, várom ezer színével, lenyugvásával.
A bejegyzés tegnapi. Az éjszaka esett, vihar volt, megkönnyebbült a természet és az ember is. meddig? 25-30 fokot igérnek mára, ez már könnyebbség?
