Megkésett helyzetjelentés

 Reggel vihar után és a kert

 S másnap, azaz ma már napfényre virradtunk... Viszont lehűlt a levegő, s már ne panasznak ténynek írom, de azu időjárás kicsavart. S ha ezt írom nagyon, nagyon finom vagyok. Mindenkit olvastam, elnézést nem írtam, annyi telt erőmből.

Mondtam én, hogy nem hiába beszélek

Örömben. Bársony körben jött le a padlásról... Mózsici fenegyekek, mindig mondom.

Murphy úr megérkezett,

hozott száraz vihart, akkora széllel, hogy csak úgy zúgott a kert alján az erdő. Kísérteties volt. Aztán később folyamatában villámlott, közben eső is esett , akkor már. Majd hangja is lett ennek a rettenetes természeti megmozdulásnak, mintegy búcsúzóul.

A macskák megbolondultak, keringtek az udvaron , nem tudtak a helyzettel mit kezdeni, hiába csalogattuk be őket. Pedig szerencsétlenek hatalmas felhőszakadásokat vészeltek át az udvaron, farakás alatt, s még ki tudja hol a nyáron.

Elment az áram, ma délelőtt tíz körül vissza is jött.

Letörte a szél a legszebb, dióval teli és legegészségesebb fűzfaágat. Persze, hogy, ezek egészségesek voltak, nagyok, voltak, legyen mibe kapaszkodni a szélnek.

Pottyant némi cserép is a földre. S a Zsebi kert telis-tele letört kisebb ágakkal, dióval, levelekkel.

Egyszóval vihar volt. S most majd lesz is, mert néha morog, rettenetesen fülledt az idő, pedig ügyet intézni kellene indulnunk. S én? A lábamon alig állok. Meglepetés? No, nem. Viszont ügyek is vannak.

Fotókat majd mutatok, majd.

Karcsa: Az utolsó

nap,  s utunk egyik legszebb, utolsó temploma. Ráadásul esküvőre készültek, korán reggel már nyitva volt, s feldíszítve. Azért a részletek sem utolsók. Egy szóval megérte elmenni miatta "világ végére".

 

 

 

Egy film, nyári vígjáték(?)

Egy őrült pillanat

Ha cukkinis ételre vágytok

és a recept hozzá!

Újra vágytam, nekünk bejött.

Fellélegezve

Tegnap volt eső, aztán száraz vihar, majd jött az igazi esővel, felhőszakadással. Elállt, erőt gyűjtött,s újra beindult. Lehetett a vízet a hordóból kimerni, helyet adni az újabb adagnak, s vízet gyűjteni a majdani locsolásokhoz, mert a föld, s egyes növények nagyon meghálálják.

Zsebi túlélte a hatalmas mennydörgést, néha félelmetes volt. Még nekem is.

Ma reggelre pedig érezhető volt ahogy fellélegzett a kert. Éreztem ahogy tele tüdővel szívja magába friss, hűvös levegőt, amire mindenkinek nagy szüksége volt. (Mondjuk a frontot kísérő tünetek elmaradhattak volna, de  a jókért az ember hoz ennyi áldozatot.)