Kastélyok: Pácin, ....... s még egy kicsit A kastélyokról is

Pácinban Magyarország legnagyobb reneszánsz kastélyában jártunk, amely a későreneszánsz kastélyépítészetről nyújt képet. A kastélyban interaktív kiállításon ismerkedhettük meg az egykor itt éltek életmódját, a reneszánsz társadalmat, s az egykori arisztokrácia udvartatását. 

S búcsúzóul a gyilokjáró fal. 20 hektáros parkerdő veszi körül a kastélyt, ide is elsétálhatunk, ahol szalonnasütők, filagóriák adják a változatosságot a sétához.

 

A kastélyok véletlenül találkoztak így egymással, ahogy én, mi is véletlenül találtunk rájuk. Tudom, hogy vannak kastélyturisták, akik sorra látogatják azokat.  Érdekes összehasonlítani a bemutatásokat, kiállításokat, ami bútorok, tárgyak megmaradtak, a nagy háborús zabrálások után, s a történeteiket.  Ezek szerencsések, mert felújították, s látogatják, valamit hoznak a múltból. "Fontosnak tartom, hogy a jövő számára ezeket az épületeket csodálatunk mellett hasznosnak is érezzük, hiszen rajtunk is múlik, hogy további generációk miként fognak múltjukhoz és épített örökségükhöz viszonyulni." (A lenti cikkből idéztem.) S mi van azokkal, amelyek  pusztulásra ítéltettek?

Ha valakit érdekelne olvassa el a lentieket, ha már sokat nyomoztam utánuk. Talán ezek a legérdekesebbek:

 http://ntf.hu/index.php/2016/12/29/magyarorszagi-kastelysorsok-a-mozgalmas-20-szazadban/

http://baraonda.blog.hu/2017/04/02/elvarazsolt_kastely_gomor_sziveben

... s akkor itt vannak még a macskák!

Itt vannak bizony, az Öregasszony, az anyamacska,

 

 

a vörös, akiről kiderült, hogy mégsem kell, mert találtak helyette egy könnyen megfoghatót, s fiatalabbat, s ráadásul nem is kertest. S természetesen azért ő is vörös.

Így megmaradt nekünk a  kezdetben Mózsinak, majd az állandó pákosztossága, kíváncsisága, s intézkedései miatt Rafinériaként is  emlegetett, szólított vörös. Barátkozós, a kezemben is többször volt. Azért még közel sem az a kézbe- és ölbesimulós fajta. Azt hiszem Mózsi marad. Mintha még hallgatna is rá, igaz, kezdetben mindig így szólítottam.

A fekete-fehér, a Bársony (mily ellentmondásos is az elnevezése, mert csodaszép a bundája, magas, jó kiállású, s ugyanakkor ) rendkívül félénk és tartózkodó.

  

Rákérdezhetnék az alapítványnál a sorsukra, mert a műtét óta nem beszéltünk, de kérdeztem uram, mi legyen a cicákkal, ő azt mondta tartsuk meg őket. Ahogy látom megszerette a népséget. Itt élnek, nyüzsőgnek körülőttünk. Ami azért benne van az emberben, s amit az alapítványos hölgy is kiszúrt, hogy nagy az autóforgalom. S a környéken ugyanazt a cicát, az ő korábbi alombéli testvéreiket sem láttuk évekig. Annak idején macskaúr anyja, s három fitestvére már hosszú évek óta csak emlékekben élt, amikor macskaúr szobacicaként még mindig köztünk volt és uralkodott. Igaz, csorbított jogokkal, de élt. S mert nálunk vannak, még ők is élnek. Egy esélyt már kaptak...

Kastélyok: Keszthely

 

Legalább harminc éve jártam itt utoljára (a szomszédban), s a múltkor lemaradtam a családi múzeumozásról. Az unokáim annyit meséltek róla, hogy meg kellett nézni nekem, nekünk is. Közben az indulásunkat kísérő komoly felhők is eloszlottak.

  

S újdonságként rácsodálkozhattam a kertre.

A kastélyban több kiállítást tekinthetünk meg, több épületben. Mindet nem jártuk be. Hűvös idő, nagy tömeg volt, azért elfértünk egymás mellett. 

A  Főúri enteriőrök kiállításán szerettem

 a fényeket,

  

 

(Tükörterem)

a bútorokat,

 bocsánat, enteriőröket, s közben elgondolkodhattunk azon, hogy a háborúban, utána úgy kifosztották a kastélyt a környékbeliek, hogy kb. 30 %-a a bemutatott bútoroknak az eredetileg idevaló. Máig vásárolják vissza!!! amik innen "elkerültek".

a kápolnát

 a bedobált pénzekkel,

 

az interaktív lehetőségeket (amik sokfélék, felnőttnek és gyerekeknek egyaránt, érdemes kipróbálni mindet):

Ezek már a Hintókiállítás fotói:

Erről kinek, melyik film jut az eszébe?

Utazás egy jó kis piknikre,

és postakocsival,

és mindig adódott újabb lehetőség:

S mikor átmentünk az Amazon Házba

utazhattunk vonattal, kitéve mindenféle veszélynek:

Kocsival, hintóval:

Léghajón (ez volt számomra a kiállítás második legkedvesebb része, a vasút után. Fent és lent!):

Motoron (Kár, hogy nem látszik a felirat: Harley Davidson vagy van aki már felismerte? Nagy sikere volt, mondhatom!),

s azok a fránya autók, hajók nem lemaradtak?

 Viszont, ha megnézzük ezt a böröndöt, láűtjuk, hogy ebben már volt "táskarendező",

 

s a régi korok asszonyai sem utaztak  piperetáska nélkül, legfeljebb kicsit nagyobb volt a mainál:

 

S akárhol járunk nekem a cukrászdák fontosak. Tehát Keszthely=Tulipán cukrászda, s van csokoládés hely ChokArt néven, a főutca mellett. S ha már Keszthelyen jár valaki, a közelben találjuk meg  Zalaszántót, a sztupával és a faluban!!! Mézeskalács Múzeum és Floryndora's Pantry néven hagyományos angol teaház is működik. Akkor már!!!