Pácinban Magyarország legnagyobb reneszánsz kastélyában jártunk, amely a későreneszánsz kastélyépítészetről nyújt képet. A kastélyban interaktív kiállításon ismerkedhettük meg az egykor itt éltek életmódját, a reneszánsz társadalmat, s az egykori arisztokrácia udvartatását.
S búcsúzóul a gyilokjáró fal. 20 hektáros parkerdő veszi körül a kastélyt, ide is elsétálhatunk, ahol szalonnasütők, filagóriák adják a változatosságot a sétához.
A kastélyok véletlenül találkoztak így egymással, ahogy én, mi is véletlenül találtunk rájuk. Tudom, hogy vannak kastélyturisták, akik sorra látogatják azokat. Érdekes összehasonlítani a bemutatásokat, kiállításokat, ami bútorok, tárgyak megmaradtak, a nagy háborús zabrálások után, s a történeteiket. Ezek szerencsések, mert felújították, s látogatják, valamit hoznak a múltból. "Fontosnak tartom, hogy a jövő számára ezeket az épületeket csodálatunk mellett hasznosnak is érezzük, hiszen rajtunk is múlik, hogy további generációk miként fognak múltjukhoz és épített örökségükhöz viszonyulni." (A lenti cikkből idéztem.) S mi van azokkal, amelyek pusztulásra ítéltettek?
Ha valakit érdekelne olvassa el a lentieket, ha már sokat nyomoztam utánuk. Talán ezek a legérdekesebbek:
http://ntf.hu/index.php/2016/12/29/magyarorszagi-kastelysorsok-a-mozgalmas-20-szazadban/
http://baraonda.blog.hu/2017/04/02/elvarazsolt_kastely_gomor_sziveben
