Oldalak

2017. július 19., szerda

Játék, természetesen







Jöttek az unokák, nálunk nincsenek játékok, nincs játszószoba. Évi 2-3 napért? Előtte olvastam Vekerdy Tamás szavait, adjunk teret a kreatívitásuknak. Ők megkapták, éltek vele. Kidobott és használt szerszámok, edények, a főzés nyersanyagai kikerültek a vadszőlőről, a gazok közül, esetleg a levenduláról, fűszernövényekről, lehullott gyümolcsből. A többit hozzáadták ők maguk. Jól elvoltak!

2017. július 18., kedd

Szegény cickák


Még több fotóÍ_: http://www.boredpanda.com/daughter-kitten-quadruplets-photography-nadia-ryan-callahan/

Fényárnyékban






Megyek ki reggel a kertbe, ránézek az asztalra a diófa alatt, rásüt a nap a tegnap este odatett/ottfelejtett  ringlókra. Fény és Árnyék, Yin és Yang. Árnyék, ami a diófa alatt van. Benőtte a lomb, sok a fattyúhajtás, de meghagytam, hadd tartson árnyékot a melegben, legyen kuckónk. A fény, ahogy átsüti a ringlót a meleg nap igéretét jelenti. Meleg nap, a ringló melegsége, édessége, s fanyarsága a mag körül, már átcsúszik az árnyékba.

A faház falán szárítom a borzaskata csokrot. Mellette a száműzött tálas. Évekkel ezelőt vettem a kecskeméti bolhapiacon, hirtelen felindulásból, aztán később elvette az örömöm a minta tarkasága. Tettük ide és oda, végül itt találta meg a helyét. Ezt-azt ráakaszthatunk, a fa durvasága tompítja az élénkségét. A házra felfutó lonc is lassan eléri, majd tán körbe is fonja.

S az utolsó fotó. Hamvaska, s a lufivirág már gazdagon virágzó tavalyi példánya. S a háttérben a szárnyas kecskerágó levelei, ahogy a napfény rájuk is süt. Nem erősen, sejtelmesen még, hisz egy nap igérete van előttünk, még a kertet is csak kóstolgatja, de már jelzi, hogy egy meleg nap várható.

"... és a maradék"



2017. július 16., vasárnap

Javul az idő,

javulok én is. Hívom a családom, indulnék az egyetlen busszal, amivel még érdemes elindulni. Nem veszik fel a telefont.

Ezek szerint nekem azzal a hellyel nincs dolgom. A környéket mi már bejártuk, a velüklét lett volna a lényeg.


2017. július 15., szombat

Vigaszul

találtam a Pinteresten. Nem volt jó ez a mai napom, még az epém is produkálta magát, mióta hónapok óta nem. Volt délután egy zápor, aztán valahogy helyre állt a rend az időjárásban. Nagyjából én is helyre álltam.

Találtam egy új könyvet, belemerültem.


Zsebi nagy örömére, s kivételes együttműködésére dobáltam még labdát is neki. Kertet is követlenítettem nemrég, mert amikor kapáltam mindig megzörrent rajtuk. A lusta vagy inkább tapasztalatlan kertész baja, hogy eleinte, ha kő volt odébbástam/ástunk, utólag már rájöttem ilyenkor bizony akkor járunk jól, ha ezeket kitermeljük. Rögtön. Van amikor ez a kitermelés téglákat is jelent. Hova és miket nem temettek be az elődök... Hurrá, mégis szép lett ez a nap!

Ember tervez,

időjárás végez. Gyerekeim, unokáim a Balatonon, úgy terveztük, hogy hétvégén talákozunk. Először jött ott egy csőtörés, közben nekem meg a hidegfront, ami kiütött. Ma sem mertem az utazást vállalni, pedig kirándulni szeretek. Megjegyzem, ha jól érzem magam. Ez most számomra egy igencsak durva hidegfront. Nagyon durva. Legalább eldöntené az időjárás, hogy mit akar, de döntésképtelen!!!


S akkor fekvés közben legalább olvasson az ember. Nagyon ajánlom, igazi kellemes meglepetés lett nekem ez a könyv.



2017. július 12., szerda

Már nem versenyzek az idővel,

meg kellett tanulnom sodródni vele. Nehéz lecke volt. Ha nem hajt határidő, feladatok engedem folyni. Ha pedig ezek hajtanak, néha tudomásul kell venniük a korlátaimat. Ilyen ez a mai nap is.  Reggel fogta is a szárnyaim a "halál". Aztán összekaptam magam, felfőztem a baracklekvárt. Később összeestem, kicsit feküdtem, s a közben már összrakott bejegyzést most az útjára engedem. Majd fekszem délután.

Tegnap megnéztem Az aranytó c. filmet, a Videán. Ismét élmény volt. Délutánra könyvem lesz. Már ismét "húzza a szárnyaim a halál". Front van. Akkor engedek a pihenésnek. Ideje van.

Mályvák a ház előtt, a Zsebi kertben, a rézsün, mindenféle színekben. A kedvencem a fehér. 

 
 
 Látszik még a szirmokon az éjszakai nagy eső nyoma.


 Nagy vihar volt, gondolom, mondanom sem kell. Rájuk nézek, s mindig apám üdülőfaluja jut eszembe, az utcák telve voltak velük. S nagyon szeretem Weöres Sándor versét is, gyermekeim, unokáim állandó altatója volt.


  Nincs köztük két egyforma, s őrzik még a kapolcsi napok emlékét. Kedves szállásadónktól hoztunk többet pici palántaként.



Trombitafolyondárok. Ezt a kisvirágút próbálom egy oszlop köré összekötve nevelni.



 A kerítésre futó, nagy virágú.



Bíbor kasvirágok:

 Lómentával társulva.


 S csodák csodájaként macskamentesen virulva.!!!


Nyári orgona, megbolondulva, vagy 50 cm-es virágzattal.

 Ráadások:


Bugás hortenziák kinyílóban.



 Fehér lufivirág, pompájában.
E rózsát ki kell emelnem. Negyedik helyén van, nagyon rossz helyen. A nád/gyöngyvessző szinte takarja, de élni és nyílni akart. Hatalmas feje volt, csak egy virágot hozott, de azzal kitett magáért. Majd keresek egy új helyet neki. Most csak a csodálatomat fejeztem ki.