Ha látnátok most!

Hajam lekenve a hennás kutyulmánnyal, körbetekerve folpackkal. Körben zöldesbarna patakok folynak időnként az arcomon, nyakamon, ezért kellett a lezárás. S óriási izgalommal álltam neki ezen a módon hennázni, remélem jó lesz a színe a hajamnak. Úgy izgultam, mint egy érettségiző. Jó bolond vagyok. (Azért vannak itt buktatók, tehát okom van, meglátjuk.)

 

Amikor a hóhért akasztják

 A múltkorokban én is vigasztaltam Orsit, most én szorulnék rá. Az a baj, én nem tudok sírdogálni. Ez rossz, nagyon rossz, mert történjen bármilyen tragédia, az embert hidegnek és érzéketlennek tartják (ma már nem érdekel), pedig az, hogy nem tudom magamból kiadni, s az emberben dolgozik a feszültség, a gondok, annál rosszabb nincs. Ráadásul még aludni sem tudsz, tehát fél éjszakát próbálod magad sikertelenül altatni.

Fiam elmegy külföldre dolgozni, hirtelen jött, megy. Ez öröm, csak vannak háttér körülmények, azok miatt aggódom. Viszont felnőtt férfi, ő tudja, meg nem is hallgat az emberre. Az agyam akkor is jár, bízzunk benne (másként nem is lehetne), hogy minden rendben lesz.

 A ház előtti virágaink, csak most, csak tavasszal, aztán jönnek  a zöld szürke hétköznapok. Viszont most jó és öröm hazaérkezni.

 Vendégünk is volt, biztos többször is, délután is repültek hazafelé, párban. Aggódtam a villanypásztor miatt, mellette sétált, de nem ment neki. S még Zsebi sem ugatta, zavarta el.

Őúrfiságát a szomszédban fotóztam. Ott jár haza, hogy aztán a kerítés résén átbújva már itthoni területen legyen. Miután végigkutatta az anyamacska és kölykei (szerintem) nyomát, kiült az épületes látványt nyújtó budi mögé, s nézelődött.  (Mi meg már nem tudunk mit kitalálni, hogy a látványt kiiktassuk. Ezért akartunk nádat húzni.Van ott borostyán, lonc és szőlő  a kerítésre futtatva, de hárman együtt nem érnek egyet. Van pár fiatalka fagyal is. Fiatalok, majd pár év múlva takarhatnának, ha a budi addig még kihúzza. Erősen dűl hátrafelé. Miért nem bontják el, nem is értem.)

Aztán volt ma eső, éppen amikor sétálni indultunk Zsebivel, nem értette miért húzom vissza. Később a nap minket is kicsalt, s sétánkat meleg sugaraival kísérte. Ránk fért. A melege, a fénye.

S közben hatalmas felfedezést tettem. Sütöttem rebarbarás-almás morzsasütit. Rájöttem ez a lusta asszony rétesének kanadai változata. Akadt még tavalyról egy kis málna is, az sem rontotta el.

A sok eső bedurrantotta a kertet, növények szinte napok alatt jönnek fel, bokrosodnak. Az áfonya virágban. Kicsi, de virágzik. 4-5 év után. Nem is akartam elhinni.

 

 S ha valaki kételkedett volna benne, hogy esett itt eső, íme a bizonyíték!

 

S akkor még egy filmet is hozzak. Az ötödik volt, amit nézni kezdtem, valamiért túlléptem rajtuk. Ez a történet megfogott: Anya, lánya, unokája.

Nem én lennek, ha nem

 hozok fotókat egy számomra szép, régi házról. Most éppen Csesztregről. Felnagyítottam a nagyon szép, míves ajtót, kapható volt a kéttollas Elzet zár  annak idején, vagy 30 éve is még. Olyan van az ajtón, tehát nem olyan rég(?) gazdátlan. Szellőztetik, az egyik spalettán át. Megnéztem, meg én. Elfogadnám.

 

 

 

 

S összehasonlításul egy felújított ház, más tájon, más eredetű. A forrás elmeséli a felújítás történetét is.

forrás

 S szinte vele szemben egy még régebbi, de annál szebben helyrehozott boronaház. Tájház.

 

 

 

 Mert szeretem a cserepeket!

Szőce, templom

Szent András római katolikus templom, román kori eredetű, gótikus, 15. század. Átalakítva és bővítve késő barokk stílusban, 18. században és 1830 körül. Csak kívülről tudtam fotózni. (Mellette paplak, szerintem nem lakják. Ahogy a szentgyörgyvölgyit sem. A reformátust. Beszélgettünk valakivel, az utóbbi helyen, mesélte az emberek mennek elfelé dolgozni. S ez csak úgy jutott az eszembe,a kilencvenes évek legelején erdélyi betegtársam volt, ő mesélte, hogy a templomi közösség milyen összetartó erő volt, ott és  annak idején. akkor itt? Vagy itt már mások a lehetőségek, a hagyományok?)