Zsebi öröme

 

Megérkezett: kevés, pihepuha, de a miénk!

 

 

 

Fényben, fagyban

 Az új kis szomszéd.

 Egyre közelítő fotók. A ragyogás alapján ki gondolná a kemény mínuszokat? Ahogy kitettem az eledelt megérkeztek a madárnépek. Egyre közelebb húzódnak a fűzfához, aztán az ágakra, aztán egy-egy cikkanás, ahogy leszállnak, csőrükbe kapnak egy-egy magot, majd felrepülnek vele. A cinegéken kívül más madarat még nem láttam. Persze a verebek, de ők állítólag mozgó etetőre nem szállnak fel, csak lent esznek. Ami lehullik. Még sosem sikerült ezt megfigyelnem. A szomszéd tuják jó búvóhelyek a verebeknek, s más madárkáknak is.

A reggel

és az aggodalom ma korán kivert az ágyból. Egyrészt a kutyát féltettem a hideg miatt. Ő északi fajta, - 13 fokig van hitelesítve, állítólag. Mindig a faházba megy be, ott van egy kis kuckója. Bár a faház inkább csak keret a hideg ellen, mint védelem. Főleg mióta az ott tárolt szigetelőanyagot az egértanya miatt elvittük a szeméttelepre. A kutyaólba is tettem rongyot, melegítse. Mindehhez képest, reggel a -12 fokban egy vidám kutya fogadott. Tényleg fagytűrő. Azért adtam neki meleg vizet, száraz eledelt, legyen energiája. Láttam az előbb azért befeküdt a kutyaólba, most. Kint hideg lehet, vagy a fagyott világban nem tud mit kezdeni?

Jó szokásom ellenére felfűtöttem az egész házat. Reggelente a konyhát és a nappalit fűtjük, délután a hátsó kályhát, majd estére inkább a hálót. Most kérte a ház, hogy mindenhol legyen meleg, jól kiszívta az éjszakai hideg. (A fűtésrendszer, ha ez rendszernek mondható, tehát a fűtés elég kriminális nálunk. Gáz a ház két végén: a nappaliban és a hálóban van, s van egy-egy kályha a konyhában, ill, hátul a folyosón a fürdő előtt. Örököltük, nem nyúltunk hozzá. Aztán a telek során kiderült, hogy lenne a jobb. LENNE.

Ahogy a fát hoztam be kilötyköltem (miközben félig aludtam) a forró vizet, ami abban a minutában lefagyott a kilépőre. Tulajdonképpen a csúszásra tértem magamhoz. Gyorsan hamut rá, így most hamun keresztül juthatunk a házba. Szuper!

A fotó régi, lehet vagy 4 éves... Hó nincs felénk. Idén még zúzmarás fotóm sem készült. Ilyent!

Ez a gondolat (bejegyzés) mára még jár

"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsátó Hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ tied. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod.

Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj , mert a világ a Tied. "

Hamvas Béla: Láthatatlan történet 

Jár, mert reggel ezzel a gondolattal indítottam a napot. S gondoltam, mert bár az első két mondata elég ismert, nem olvashatjuk eleget. (A mai napon eleget kotortam kertek után, kicsit zsong is tőle a fejem. A kertektől már csak egy lépés a konyha, a receptek. Itt meg nyeltem eleget, amikor végigmentem receptek, ételek, fotók során. Ha már bejegyzések, kommentek is jönnek hozzájuk, s válaszok kommentekre. Csodálom azt, azokat az embereket akik szemmel látható piszkálódásra öleléssel tudnak válaszolni. Leborulok előttük.)

"Mindenki szolgál egy urat..."

Egy kis gondolkodtató

" Mi megéljük a történelmet, s nem szégyellünk boldogok lenni".

"Ez a ház szeretetkupac" 


s ami a kereséséhez, legalábbis az elsőhöz elirányított a NL egy írása. Ez valahogy ismét egy gondolatilag gazdag számnak tűnik, legalábbis számomra. Én lubickoltam egyes írásokban. Többen.

2016., a kert

Építések és pusztítás. S még mennyi rendeznivaló vár ránk.

 

  

 

 

 Búcsú a tujáktól. S a jövő kertje milyen lesz? Kiderül.