A gyűjtögetők

 

 A mályvákat fotóztam, amikor felfigyeltem egy tántorgó méhre. Nem is értettem, találgattam mitől? Aztán láttam tele volt virágporral, a mályva virágjában jól ráragadt. Kicsit megrázta magát aztán mégis fel-és elrepült.

Akkor már a mályvák se maradjanak ki. 

 

Felénk borul, de nem esik, s a barométer szerint nem is fog. Jó idő egy kis kertrendezésre. Tegnap már elkezdtem, a napvirágok túlburjánozták magukat, idén alig volt virág rajtuk. Gondoltam, itt az ideje a tőosztásnak. Itt volt. A földben csak gyökerek voltak, nem csoda, ha semmire nem mentek. Kísérletképpen ültettem közéjük bíborkasokat, meglátjuk mire mennek együtt és milyen lesz a színhatás. Megdöbbentem, amikor átültettem őszrózsákat is, a tövüknél csontszáraz volt a föld. (Ez már csak zárójeles megjegyzés, ásom, ássuk elő a kertet növényeknek, de előbb kitermelünk, lassan már falat tudnánk húzni a kitermelt téglákból. Egész, ép téglákból. Nem is érti az ember, konténerbe gyűjtés helyett beásás. Az egész kert szinte építési törmelék, amire valószínű földet hordtak. Így volt az egyszerűbb?! Nekünk biztosan nem.)

Egy kis nosztalgia

Amerikai graffiti

Az uram lement a boltba tejfölért s

 

megkérdezte a boltos hölgy, megyünk-e a kedvenc erdőnkbe?

 

   

  

 

 Új szerelmeim:

 

 Nem szépek? Magyarok, áramvonalasok, gyorsak. S évtizedekig félreállítottak. Ki érti ezt?

... és hazafelé, a kedvenc erdőmből

 

  

 s egy bűbájos gyermekrajz a rajzversenyről:

S volt minden vadból mi szem szájnak ingere. Illatok szálltak, csiklandoztak. Messze kerültük. Majd jövőre.

Utazás: ember tervez,

hasmenés végez... No comment.

A fotók a sajátjaim,

 

a leírást a Kert lap-ról hoztam. Egy éve kaptam két növénykét. Ez lett belőlük. Nem gyönyörűek? Ahogy elnézem nálunk minden virág a bokrok "fejére nő".

Majd jövök. Mindenkinek szép napokat!

Kicsit hallgattam,

mert vendégek is voltak, időjárás is volt, könyvem is volt. Kertelünk is eleget, utazni is készülődünk. Van bölcsibe szoktatás, óvodába szoktatás, gondoltam legyen nagymamához szoktatás is. Két hét múlva unokaőrzésem lesz, nálunk. Elmegyek most az unokához, kicsit szokjon, ha egyedül leszünk legyek ismerős neki. (Gondolom én. Bár a szülők szerint ügyes nagylány, ott lesznek a nővérei is, de láttam én már karón varjút. Nekem így biztonságosabb. Bár találkoztunk a nyáron többször is, de ....)

Akkor jöjjön a kerti hírmondó:

Kecskerágó. Pink lesz a levele, majd ősszel, bár úgy látom, hogy már hangol. S nagyon vágyom egy aranyló sárga levelű borbolyára, egy hónap múlva ígérték.

 Kerültek sudárzsályák, némi meggondolás után nem a tervezett helyre.

 Sáslilom, ide viszont még tűzesőt szeretnék. Idén a tollbugák, gondolom a sok esőtől, pompáznak.

 S egyre jobban pirosodik a húsos som.

 Jött egy borbolya, mellé és a szömörce közé lila színű asterek.  (Már látom, hogy milyen lesz mondjuk, remélem már jövőre.)

 

 Próbálkozások..., s kezdemények.

Itt már tudom mit ültetek át (szellőrózsák, majd ha elnyíltak), hova.

 S van amit már el is vittem tegnap új helyre. S van amit már ma viszek, ha idő, erőm, stb. engedi. Így állunk a kert Zsebi kert ezen részén. Máshol is átalakítások vannak, lesznek.
 

 

Napfényben egész máshogy mutat.

  A rózsalonc is virágzik ismét. A kékszakáll készülődik, nagyon várom. A hortenziák teljes pompájukban.

 

A legkedvesebb mályvacserjém. A szorgoskodók.

Stációk

 A szív virága.

 

 Az elindulás

  

 A nemzedékek.

 

 

   Árnyalatok.

 

 Élet és elmúlás.

S mert szeretem. Őket így és együtt.