Oldalak

2016. április 17., vasárnap

Kerti hírmondó


 A kert végéből. A fákat folyamatosan irtják, sajnálom. A birkák két oldalról "szomszédaink".



 A mahónia, emléktulipánnal.

 Weigela "Capuccino", borbolya és hortenzia. Szeretem a színeiket.

 Nyílik és idénre magához tért az illatos bangita.



 Diófa vöröses barnában. Gyümölcs lesz-e? Ez a bolond szél minden virágot lefújt róla tegnap.

 Aranyban csillogtak a levelek ott a távolban, nem tudom a fotó visszaadja-e?


A bejáratnál.


 Tulipánék ráadásnak. Végre ezen a részen is tavasz lett, azaz tavasszal is nyílik itt virág. Sajnos a faház elől "eltűntek" a tulipánok, valami megette a hagymákat. Három szál nyílik, biztatásaként, egyikük a cirmos.

 A szömörce, ami végre levelezni kezdett. Alig vártam.


 Ez a szomszéd kert, csak a fotó kedvéért hoztam.

Cirnyó eper

2016. április 16., szombat

Jelentem

egy "kőbányával" lettem gazdagabb. Túlestem a műtéten, rengeteg kövem volt, ahogy az orvos megfogalmazta.

Most kicsit szédülősen, kicsit gyengén vagyok, s gyakorlom az ágyról való leszállást, amúgy jól vagyok. Majd jövök.




2016. április 10., vasárnap

Mostanában

hogy kijött a jó idő:
kertészkedem: ások, kapálok, gyomlálok

néha veteményezek

még néhább füvet nyírok

aztán kidőlök, s fekszem:

fekszem
fekszem és olvasok
fekszem és filmet nézet
s fekszem kiterülve, mert minden másra használhatatlan vagyok

most a legutóbbi lépett érvénybe
tehát, ha alkalmatos leszek írni, olvasni, kommenteket írni jelentkezem.....






2016. április 6., szerda

Jövevények


A zene aláfestésnek szánt. Tulajdonképpen Murakamit olvastam, s őt csak  zenehallgatással érdemes olvasni. Ez volt a kiinduló szám.


Szóval süt a nap, meleg is van, s egyre másra bomlanak ki a rügyek a kertben. 



A levélrügyek is. Jönnek  a meglepetések. Ez galagonya?

Mert a hortenzia alól kiástam kétszer "hortenziagyereket". Ezekről kiderült, hogy 1. kecskerágó és a másikról, hogy fagyal. El is ígértem már hortenziának, amikor gyanús kezdett lenni... Az anyát tavaly a falfestés miatt tövig visszametszettem, most tér magához, de magához tért. A hortenziában most is van gyerek, de már nem csap be. Már figyelek. 

Valószínű a madarak hozzák a magokat, üldögélnek az orgona ágain, potyogtatnak, potyognak, kikelnek a magok. Most is van alatta egy bokornak való, várom mi nő ki belőle? Egyet ősszel kiástam, beültettem, de nehezen bimbósodik be, pedig érzem fog a gyökere. Tehát él.

Azt hittem csak nemesített nárciszaink vannak, a piacon egy néni holnapra ígért keresettet, hagymástól, erre mi nyílt ki a faház előtt? (Azért bemegyek érte, ha már megígértük egymásnak.)


 
 Mikor gyermekkoromban Tatabányán laktunk a kertajtótól a házig ezek közt vezetett az út. Azóta is nagy kedvencem.

 Zsebinél is nyílnak a tulipánok.

 A spirea íme zöldben!

 A kamélia lassan elpotyogó virágai.


 Újabb primulák nyílnak ki.

 S a kökörcsinek is beindultak.

Fehér mellett a kék gyöngyikék egy része. Nem győzök bennük gyönyörködni.

 S végül a Zsebi virág. Melege van, hiába eszkimókutya rokonság. Nem győz árnyékot keresni.