Ki a nappal kel: növények

 

 

 Loncok

 Borbolya

 

 Együtt

 

Hólyagvessző 

 

 

  Kedvenc helyem a kertben. (Tudom, már sokszor hoztam, de annyira kedvelem.)

 

Ki a nappal kel

Ahhoz képest, hogy enyhe éjszakát ígértek... Még a szemem sem nyitottam ki, rohantam ki a kertbe. Sikerült elkapnom a napkeltét. Minden reggel első utam a kaméliához vezet. Nyári helyén van, de betettük egy nagy műanyag edénybe, ahol is körbebéleltük, s a tetejét is megszórtuk diófalevelekkel. Minden reggel nézem fagyott-e a földje? Még nem. Az enciánt túl gyorsan vittem be, jöttek még jobb idők. A leanderek a fal mellett vannak, még őket sem hoztam be. Tudom, kockáztatok. Meglátjuk.

Az úgy volt, ..... (amikor már mindent leírtam, mit írnom volt érdemes, átmentem blogajánlóba...)

hogy szerettem volna a konyhába tányérokat az üres falra. S az úgy is volt, hogy a konyhaszekrény frontja fa. Tölgy. Szerettem volna átfesteni, de sehogy sem vitt rá a lélek. Divat, nem divat, nem érdekel, ez így szép. Sarok beépített része is volt a konyhabútornak, az elődünk elvitte. Ezen nagyon törtem a fejem, mit tegyek? Nyitott polc? Sarokpolc? Most úgy néz ki egy polcot csináltatunk a szembe falra, ablak mellé a tűzhellyel átellenben, A sarokba,  alul szakácskönyveknek, terítéskellékeknek, fölé kerül majd a mikró. Az fölé mi kerül? Majd adja a helyzet.

 

 

Egy blogban akadtam rá, csak mentettem a fotót. Ha véletlenül olvasna a tulajdonosa, nagy köszönet az ötletért.

Azt nem írtam, hogy  a konyha két méter széles, s kb. 3 méter hosszú, sok lehetőség nincs.  A nagy felületű üres fal még mindig megvan. Gondolkodtam ládákban is:

hazai Provence 

S nézegetem  a kis konyhákról szóló blogbejegyzéseket, ötletekért. S közben vadászni kezdtem tányérokra az üres hely betöltésére. Íme az eddigi eredmény.

 

 

S valószínű vagy veszünk ládákat, ha IKEA felé járunk, vagy hasonló polc kerül még valahogy a falra (elképzelések vannak), s közéjük a tányérok, mert ezeket nagyon megszerettem. Már parkettán összeraktam, látom a hiányzó helyet, amit még szereznem kell. (Ez a szerzés, sajnos nagy vadászattá lett. Azzá lett. Azzá...) A szecessziósnak akadnának társai, csak az a fránya pénz.

Hogy nem csak én vagyok kincsvadász, s hasonló érzések kavarognak bennünk, íme egy blogbejegyzés. 
(S valamikor még szomszédok is voltunk...)  S a kommentekhez: hozzám is került antikvár könyvesboltból dedikált könyv. Szívbéli szerző szívbéli  olvasónak írta.) S ha már ezen a blogon járok, amúgy is akartam ajánlani Murakami Haruki japán szerzőt. Itt értő szerző ír róla, én csak rajongó olvasója vagyok, de NAGY rajongója.

"Dicsérjen s áldjon,

 én Uram, ....a Nap, ki nappalt ád, világít, és minket megvidámít.

 

Áldjon, én Uram, asszony-nénénk, a Hold.... (Szent Ferenc: Naphimnusz)

(Az egyéb megjelenések sajnos adottak..)

A kereséshez a lökést

Katalin bejegyzése adta meg. Nagy kedvencem volt a Záróra című műsor, nagyon sajnáltam bezártát. Most újraéledt, a műsorvezető hölgy nevét viselve. Íme egy adása, vendég a Magvető Kiadó új igazgatója, aki más tevékenységével vált ismertté. (Kiemelhettem volna bárkit az eddigi beszélgetések közül, de most legyen ő.) A többi adás is elérhető a neten, ennek örülök, nem lévén televíziónk.
 

 

Nézzétek meg, szerintem érdemes.A témák, a személyek, a...

Karácsonyra

Ha nem tudod mit vegyél kicsinek és nagynak? Nézz be hozzá!

 

  S a blogot is ajánlom! Finomság, szépség.

A szerelem

hálójában, egy hónapon belül mondjuk negyedszer. Viszont VÉGRE normális hanggal, s értettem a szöveget is, nem csak néztem. Már megérte.