Elmúlások

 

Vízcseppek

 

"Izzik a..."

Festetjük a házat, kicsit bent is festünk. Ki kellett vágjuk a ház sarkáról az orgonabokor nagy részét, szinte kilyukasztotta a ház falát, ahol súrolta mikor a szél fújt. A teljes kiírtást nem mertem bevállalni. A hatalmas, dús cserjés hortenziát vissza kellett metszeni, hogy a festő tudjon dolgozni. A szívem szakadt meg érte.

S munkahelyi búcsúzásként kísérhettem két vendéget,

 

 

 s részese voltam általuk három csodának óvodások közt. Volt vers, megzenésítve, dalok, mese, s minden egyszerre zenével és rajzzal kísérve. Torna és közös rajzolás, s ezer alkalom a részvételre, rácsodálkozásra, a varázslatra. Miközben játszottak, mozogtak a rajztáblán is történtek változások, s volt aki a nagy sürgésforgásban ezt észre is vette! Szóval  CSODA volt!

 

 

S mindez könyvben is elérhető, hogy otthon is hallgathassák, emlékezzenek, s újrajátsszák, újraéljék, s folytathassák.

Ismeritek? Olvassátok?

Ha nem, ajánlom: WMN

Ezt csak úgy, mert

 

olvastam Náray könyveit

tetszik a hozzáállása

mert én kedvelem D. Tóth Krisztát

Amúgy érdemes a többiek írásaira is odafigyelni!

S még egy szomorú bejegyzés, mert... olvassátok el, s szorítsunk érte!

Kavicsnak találva

„... a kövek, amelyeket magunk körül látunk nem ásványi anyagok, ahogy a geológusok  vélik, hanem emberi szívek maradványai, azoké az embereké, akik minden reggel felkelnek, hogy bemenjenek dolgozni, és nem képesek szakértő módon szeretni. Így születnek a kövek, a szívek maradékaiból.”

Afonso Cruz

 

forrás  és blogajánló, szívből írt blog ( a többi fotó valószínű Pinterest)

 

A folytatás folytatása

A nap kelte

Nem vagyok elégedett, pedig kigyalogoltam oda, ahonnan fotózhattam. Nem voltak drótok, házak, stb.