Ember tervez, munkahely közbeszól

Összecsomagoltunk, indulnánk, emberem megnézi az sms-eit. Este hatra kell mennie dolgozni, hogy aztán 12 órázhassanak, viszont így nyert a kapuhoz, a befejezetlen betonozáshoz pár órát. Nekem felborultak a terveim, alaposan.

Új terveket kell szőnöm....

Ágnesnek (is)

A napokban véletlenül(?) akadtam rá. Inkább szívhez szól, s mesék, történetek, hagyományok kedvelőinak ajánlom, s természetesen azoknak, akik az indiánok kedvelőinek táborába tartoznak. Írtam már, hogy nagyon örültem volna egy indián menynek?

S egy kis időjárás jelentés: távolból morgás hallatszik, s nekem beúszik március 15. Akkor is így morgott, csak valahogy másként.

Régen hallott kedvenc

Végre ismét hallhattam őt. Kevesen voltunk, s vélhetően nem is az ő közönsége.

 


 

 Bár nem hinném, hogy régi iskolatársi ne lennének a faluban. Azért önmagát adta, s jó volt  ismét hallgatni őt, élőben.

A régi, kedvenc dalom tőle:

S egy újabb dal

"Csak tudni kell hova nézzen az ember." Susane Fortes: Robert Capára várva

"Amikor még terveztük ezt a csodálatos jövőt..."

énekelte Bródy János, igaz ő a gyermekeire, én meg a ház körüli munkálatokra értem - nem tudtuk elképzelni mennyi munka is vár ránk. Pedig egy jó állapotú, felújított házat vettünk. (Igaz, a két hátsó szoba egyikében volt parketta, s nagyjából a fal vakolt volt, a másikban semmi.)

Az idei nyár a szabadság alatti munkálatok, azaz a festések nyara lett. Szobák szakemberrel festettek ki,

de a parkettát már emberem bűvölte fel, némi szomszédi együttműködéssel. Én a kaput, kerítést terveztem festeni. Csak ez a fránya meleg, mitől karom emelni sem tudtam (miközben tavaly vígan mázoltam kerti bútort, tokot, ajtót és ablakot), maradt ez is szakemberre.

Viszont emberem kitett magáért:

 Készül a megsüllyedt kapu megemelése, s a lépcső mellé egy fal, mert a macskák ott keresték az egereket...

s  a Zsebiféle kert elé  lépcsőt épült talpfából, az ötletet Petrik Adrienn könyvéből vettem, ő kivitelezte.

S az un. csőszobánk így kifestve, parkettázva egész emberi lett. (Elődeink hálónak tervezték.) Kettős funkciót szánunk neki: vendégszoba és raktár/kamra. Tervek vannak, asztalos is,  "el is készült", ígéret szerint...gyakorlatilag még nem. Így kerülünk, kerülgetünk folyóson, kertben, udvaron, faházban mindent, amit oda lomoztunk be eddig.

Faházat is takarítottunk, leginkább selejtezve, zsákszám hordva a  gyűjtőbe a mindenféle hulladékokat.

S frissen, kipihenve, melegtől nem meggyötörve nézünk az újabb munkás év elé. (Azért én is letettem a magamét, leginkább a konyha, kert és kamra háromszögében, némileg felkészülve az őszre, télre és tavaszra.)

Mondatok

"A retorikában nagyobb a fordulat, mint a valóságban történik"- hallom a rádióból, az államiból(!). Mindig veszekszem a megszólalókkal, férjem néha rám int. De, ha (ezzel nem kezdünk mondatot) egyszerűen nem tudok megnyilatkozásokat, ámításokat szó nélkül hagyni!

Ha jó helyen vagy a világban, ne menj el onnan! A Nagy kékség c. filmből (?)

"Az ember néha csak arra vágyik, hogy a szomorúság madaraival egyedül legyen!"

"Nem tudod megakadályozni, hogy a szomorúság madarai a fejed felett repkedjenek, de azt igen, hogy fészket rakjanak a hajadban."  Sharon Creech

"Amikor az élet túlórázik, az ember többet megenged magának." Jonas Jonasson

S, bár a hölgy nem erről ismert, de szívemből írt:
"Néha úgy érzem, hogy szellemi energiáim és  a fizikaiak egy része is arra megy el, hogy koordináljam a különböző szemüvegeim helyét." Petrik Adrienn

"Az emberek egymást választják ki, néha keressük egymást, de leggyakrabban egymásba botlunk, s azonnal ráismerünk  másikra, minta ősidők óta tudnánk, ki ő." Clarissa Pinkola Estés

"- Olykor eltöprengek, mire várunk?
Csönd.
- Hogy túl késő legyen."
 
"Ne gondold, hogy az élet, olyan amilyennek képzeled. A saját útján jár. Te meg a magadén. "Alessandro Baricco

" esténként ......Adyt kellett mesélni neki. Nem értett egy szót sem belőle,

 nem is hagyta, hogy lefordítsam, mert szerinte a verseknek külön lelkük van, amit olyan médiumok, mint ő, az értelem kikapcsolásával képesek felfogni. Hogy tudott kitágult szemmel meredni,  megborzadni, lehunyt pillával hanyatt dőlve, ha Adyt hallotta, és valósággal megdöbbentett, midőn a legtisztább csengésű magyar kiejtéssel, hunyt szemmel, félig sírva mondta utánam: és nem ragyog... és nem ragyog... Soha még  nem született magyartól ezt az ouvert a-t, ezt a tökéleses hangsúlyt  nem hallottam, pedig sohasem tanult magyarul, nem járt Magyarországon, és sejtelme sem volt mit jelentenek az általa megtanult sorok. Egyszer megkértem jöjjön el... s mondjon el egy Adyt a fiúknak. Már akkor kívülről tudott egy csomó verset, többek között a Gare de l ' Esten-t, egész végig, (és ismétlem egy szó értelmet nem tudott, de valósággal szenvedett, boldog volt,  lerészegedett Adytól). Soha én még ennek a cinikus társaságnak a külsején azt az áhítatot, megilletődést nem láttam, mint mikor Xénia megszólalt csengő, tiszta, szép magyarsággal:

Reggelre én már messze jutok
és bomlottan sírok valahol."

Rejtő Jenő: Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam