Petrik Adrien könyve (A másik kert) sokunk számára kultuszkönyvnek számít. Most egy régi, hasonlóan sikeres, a kertről szeretettel, hozzáértéssel szóló könyvről írnék. B. Kéry Ilona: Kertem c. könyvét olvastam el, mely sajkódi kertjük kialakításáról, kiteljesedéséről szól. A kert, amelyről ír, "Vágyból született ... vágyból Olaszország iránt." (Már akkor is...negyvenes évek....) A hetvenes években sikerkönyv volt, aztán az évek során elfelejtődött, s az emlékezet megkerestette vagy könyvtári polcon való kutakodás véletlene a kezembe adta, s rácsodálkozom, belemélyedek, hogy máris egy csodálatos kerti világban találjam magam.
S ahogy a neten keresgéltem róla, egy blogbejegyzést is találtam a könyvről:
"Másik nagyon fontos élményem egy könyvhöz
kötődik. 16 éves korom körül olvastam Borsos Miklós szobrász feleségének
B. Kéry Ilonának, Bubának Kertem című könyvét, ami a
Tihanyi-félszigeten, Aszófőn zöldellő édenkertjük létrejöttéről szólt.
Elvarázsolt az, ahogy a kötött, agyagos földből nekiláttak kertet
varázsolni. Az épphogy csak alakuló kertet aztán szétszaggatta a II.
Világháború, kezdhettek újra mindent elölről, hogy aztán hosszú évek
figyelmes és odaadó munkájával csodás zöld oázist varázsoljanak, ami egy
időben a környék művészeinek szeretett találkozóhelye lett. Nagyon
sokszor elolvastam ezt a könyvet, csodálva nézegettem a színes képeket
és Borsos Miklós pár vonalból álló, zseniális illusztrációit. Akkoriban
nem gondoltam még arra, hogy én is kertészkedjek, mégis hihetetlenül
vonzott a kert fejlődése, együtt örültem Bubával, ha szépen fejlődött
egy virág az új helyén, és szomorkodtam vele, ha elverte a jég a kertet.
Most visszagondolva sokat tanultam ebből a könyvből, ha nem is úgy,
mint egy gyakorlati tanácsokat adó, kertészettel foglalkozó írásból, de a
természethez való alázatos szeretetet mindenképpen.
Részlet a könyv utóhangjából:
"Miért is írtam meg ezt a könyvet?
…azért írtam, hogy a kert születése,
szépsége és a ráfordított sok gond, munka ne szálljon el a semmibe. Ha
majd egykor felveri a gaz, kiöregszenek fái, elhervadnak virágai,
szétesnek kövei, és mindaz, ami kert volt, eltűnik az Idő homokja alatt,
talán mégis marad belőle valami: halványodó emlék egy sárgult könyv
lapjain. És talán megérint vele valakit, hogy ő is – mint én – egyszer
megpróbáljon kertet teremteni, mert kertté tenni a sivatagot örök cél.
…az ég ott is, ahol Te vagy, éppen olyan
kék és ragyogó a májusi reggeleken, s a friss tavaszi zápor is egyformán
üdítő, s a lenyugvó nap – bárhol légy is – aranyával, bíborával
egyformán búcsúzik. Csak meg kell állni, meg kell látni, meg kell
pihenni, és át kell adni magadat kissé a csendnek, a magánynak. Minden
levél, minden fűszál, minden madárdal a tiéd is. És minden nagy emberi
élményt átélhetsz egy könyvvel a kezedben, egy hangszerrel szobád
csendjében, vagy egy rózsaszál fölé hajolva.
Azt mondják, az öregszik, akinek már nem
hoz újat a tavasz. Hát öregedhet a kertész, akinek nincs két olyan
tavasza, amelyik egyforma volna?"
forrás
2013. március 31., vasárnap
Jókívánság
Kellemes húsvéti ünnepeket minden kedves blogolvasónak!
S jöjjön a komolyabb animáció, a kíváncsi, a ki-kitekintgető, hogy mire is készüljön az ünnepen? Hidegre, melegre, hóra, napsütésre, kirándulókra, locsolókra?
Mire készül? Szerintetek?
forrás
2013. március 27., szerda
Melyiket a kilenc közül?
2013. március 24., vasárnap
A tavaszi tél előnye, hogy
behúzódhatunk a hetek óta nem látott férjjel
terveket szövögethetünk, behúzódhatnak az alvó vendégek, bent felejthetik magukat
nagyon megszokták: a telet kint töltötték, a morgós szél gyakorolt kegyet nekik vagy inkább szerzett sajnálatot, kegyet és meleget
meleget csinálhatunk, élvezhetjük, sütkérezhetünk benne: olvashatunk, elmélyülhetünk, füstölhetünk, mintegy búcsúzóul a jövő tél reményében gyertyával, mécsesekkel, pezsgőzéssel és hittel, hogy egy hét múlva már igazi, dolgos, meleg tavaszidő fogad minket, s mindaz, amiket elterveztünk valóra is válhat!
Így legyen! Legyen így végre! Igazi meleggel, kerti munkákkal, munkálatokkal, virágözönnel és napsütéssel, kiüléssel! Ábrándozó vagyok? Vágyakozó? Reális? Úgy vágyom már az igazi, a nagybetűs, a meleg, a napsütéses TAVASZT!
terveket szövögethetünk, behúzódhatnak az alvó vendégek, bent felejthetik magukat
nagyon megszokták: a telet kint töltötték, a morgós szél gyakorolt kegyet nekik vagy inkább szerzett sajnálatot, kegyet és meleget
meleget csinálhatunk, élvezhetjük, sütkérezhetünk benne: olvashatunk, elmélyülhetünk, füstölhetünk, mintegy búcsúzóul a jövő tél reményében gyertyával, mécsesekkel, pezsgőzéssel és hittel, hogy egy hét múlva már igazi, dolgos, meleg tavaszidő fogad minket, s mindaz, amiket elterveztünk valóra is válhat!
Így legyen! Legyen így végre! Igazi meleggel, kerti munkákkal, munkálatokkal, virágözönnel és napsütéssel, kiüléssel! Ábrándozó vagyok? Vágyakozó? Reális? Úgy vágyom már az igazi, a nagybetűs, a meleg, a napsütéses TAVASZT!
A fotó éppen egy éve készült, akkor lehet, hogy nincs is új a nap alatt? Emlékszem, hogy vártam, óránként lestem, hogy mikor bújuk elő, nyílik ki, az első virágaink egyike volt Legfeljebb akkor nem volt hó...
És ezek a fotók április elsején készültek! Ismétlünk idén is? Lesznek virágba borult gyümölcsfáink, a birkák is legelnek már? Idén még nem láttam őket.
2013. március 21., csütörtök
Füzetemből
"Az angyalok, úgy látszik, néha elalszanak. Vagy elvonják őket más dolgok. Vagy egyszerűen közöttük is vannak hanyagok."
Ljudmila Ulickaja
Ljudmila Ulickaja
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)