melyhez az utolsó lökést
Bodzazsuzsa adta meg - olvas az ember. Mit is olvashat egy macskatartó ember, mint macskáról szóló könyvet.
Szenzációs a humora, ahogy egy macska szemszögéből írja a naplót. S ember megállapítja, semmi új nincs macskáéknál a nap alatt. Legfeljebb az egyiknek ez, a másiknak pedig amaz a specialítása. (A Macska c. folyóiratban is közölnek folytatásokban egy történetet, könyvben is megjelent. Nem jut eszembe a szerző...) Aztán az ember elgondolkodik, megéri-e a sok mérgelődés, a szétdúlt otthon, a megkapart bútor stb.? S végső soron csak arra a következtetésre jut, az a szeretet amit egy gazdát tartó macskától kap az ember, mégis megéri. Ahogy egy kutyás ismerős fogalmazta meg: az állatok okoznak károkat, de a szeretetükért, a velünk való létükért ezt el kell fogadnunk. Gondoljunk csak Marley-ra!
Még egy gondolat a könyvhöz. A szerző gyermekpszichológus, a szakmai kifejezések, helyzetek, némi antropológiai megközelítés, egy kis etológia fűszerezik a könyvét. Megfőtt mellette a szilvalekvár, megyek, s betöltöm az üvegekbe....
S ez már a lekvározás közben villant be, hamar ideírom, ha már megszelíditettük őket...
