Találtam egy blogot,
meseillusztrátorokat mutat be, ill. pontosabban már régóta bejelöltem magam, megjelennek nálam az új bejegyzések. Most Valentine Rekunenko Ukrán művész alkotásait láthatjuk a bejegyzésben.
S elgondolkodom, kerültek arról a tájról csodálatos mesekönyvek k hozzánk. S ahogy elnézem a könyvpiacot nálunk is élnek s alkotnak nagyon tehetséges könyvillusztrátorok. Egy a gond, a gond, ha gond!?. Ezek a könyvek (Pozsonyi Pagony, Csimota, stb.) nem olcsók, új a hangjuk, új stílust hoznak a rajzaik. A munkám közben is látom akár kollégák, akár szülők milyen könnyen elmennek a piac, a média közvetítette (Thomas, Dóra, ál Micimackók, csilivili tündérek), a nagyáruházak kínálta olcsó és elnézést a megfogalmazásért, de ócska könyvei felé. Ezek kéznél vannak, ezek olcsók, leárazottak, ezeket látjuk a gyermekcsatornán, ezt veszik, viszik. S milyen nehéz harcolni az újak bevezetésért, megismertetéséért.
S itt egy új lehetősség a
papírszínház is. Nem kell hozzá, csak egy asztal s egy mesélő anyuka. Igaz a befektetés a papírszínházba pénzbe kerül, nem olcsók a az egyes mesék sem. Mihez képest? Ha viszont a hasznát: a mesélést, újabb mesék megismerését, s új grafikai világba kalandozást tekintjük, megéri.
Nem vagyok fogadatlan prókátora egyetlen kiadónak sem. A főiskolán volt egy tanárnőnk Czimbalmos Andrásné Lenke néni, ő fantasztikus, talán túlzott igényességet nevelt belénk a szakma iránt. Egy magasabb színtről mindig lehet engedni, de ha már lent vagyunk, hova megyünk alább?
S pár ajánlat, ha már belevágtam:
Csimota Kiadó,
Naphegy Könyvkiadó, s végül a
Pozsonyi Pagony.
Az illusztrátora Szegedi Katalin, s a királylányok (lányok) könyve után most a fiúké is megjelent. Minden fú polcára odatenném!
