Volt egyszer egy

 vadászati fesztivál a kedvenc völgyünkben. Aztán a a nem hivatalos részét évekre bevitték a városba. Nem értettem, ott egymást érik a fesztiválok, ez pedig a vidék vadásztársaságainak és egyéb érdeklődőknek volt nagy eseménye. Felnőtteknek, gyerekeknek, embereknek, kutyáknak. Idén végre visszakerült. Készültünk, tényleg számoltam a napokat, hogy ne menjünk el a végén. Egyszerűen embertelen meleg volt, nem mertem bevállalni. A szívem szakadt bele.

Ezek ma reggeli aranyóra fotók. Imádtam.

Nem tudom feltölteni. Nem értem miert, a mobil másnap engedi feltenni a fotókat. Volt egy időszak amikor változott, most ismét nem sikerül.

Ő pedig a Csodafiú szarvas nem felhőm. Akkor is pontosan úgy néz ki.

Régi új olvasmányok.

S egy tegnapi csoda. Az"SZTK"-ban időpontot kértem a fiamnak vérvételre. Látom a kiírást, hogy a szakrendeléseken sorszámot kell húzni, ha odaérünk. Tehát: kérünk egy időpontot, s kapunk szerencsés esetben néhány hónap múlvára, ha odaérünk még sorszámot is húzatnak. Bebiztosítják magukat. Vagy a rendeléseken végül meg nem jelenő betegek miatt? Mondom a hölgynek, vagy kérdem, hogy ez mi? Egy szót nem szólt rá. Milyen elege lehet. Felétek is ez az új módi?

S a vonatok ügyéhez egy megemlékezés Öveges Józsefre, aki egy gyorsvonat miatt lett fizikatanár. Akkor még normálisan közlekedtek a vonatok. Ennyit arról.

Orsinak (IS)

 Azt hittem velem van a hiba, mert én bizony este hatig az orrom nem tudom kidugni a házból. Kivéve, amikor napi többször viszem sétálni a kutyát a nagyon hosszú kert végébe. S itatni a madarakat, s persze átmozgatni magam is. Megyünk, szaglászunk, lihegünk, s jövünk. Nem bírja a meleget a nyomorult kutya.

Sem, nemcsak a gazdija.

Ezt a sötétet már nem bírom elviselni, borzasztó. Ha nem süt ide a nap csalok, s a spalettákat kinyitom , áradjon be a fény, ha csak félig is.

Orsi, felétek borzasztó a helyzet, ahogy leírod. Én csak a hortenziákat, s a szétégett weigelát locsolom rendszeresen, a többit 3-5 naponta. A többi: idei virágültetések, s a megégők, rózsák, gólyaorrok, s egyes helyeken (nem mindenhol) a z ajugákat. Őket nagyon szívja a nap. Heti egyszer a kertet átslaggozom a fürdőből. Máskor igyekszem esővízzel, míg ki nem fogy, aztán jön a benti víz. S felénk esik, hol több, hol kevesebb, de inkább a nap égeti ki őket.Szerencsétleneket. 

Ezek a bugák bizony nem maguktól barnultak be, még a bokrok közt megbúvó hortenziákon sem. A gyönyörű tölgylevelű virágai. fájdalmas nézni is.

Azért vannak másik oldalukon megégett, vagy egy-egy szétégett hajtással is bokrok, ha a fotókon ezt nem is látni. Ma néztem éppen.

A szétégett rózsaloncon, s ma néztem az idei ültetésű, tehát locsolt ribizlin a megégés után megjelentek az új hajtások, levelek. Az élet élni akar.

Ami pedig számomra nem jó, hiába vagyok bent a nagy meleg mégis hat rám, ha kimegyek remeg mindenem, holt gyenge vagyok, így is elszívja az erő, legyengíti az izmaimat a meleg.

A reggelek már hűvösek, 16 fok volt ma is. Hogy aztán 3 óra múlva jól rádurrantson. Ami azért öröm, mert a hűvös éjszakák  elviselhetők. Behallatszik a szarvasok barcogása, kiírták a külterületi és erdei séták vadászat miatti időkorlátozását. Ez bizony már az ősz, szeptember, ha csalókán is. Szegény gyerekek, s a még nehezebben dolgozó pedagógusaik.

Egy álomvilág fotós hölgy

 és az insta fiókja, itt szinte többet ír, mint a vlogján. Különleges, érzékeny fiatal nő hölgy, különleges fotói. 

Ebben a videóban egy érdekes történetet mesél el, ami sajnos nem egyedi akárhol is éljen, lakjon, dolgozzon az ember. Nagy fájdalmakat kavart fel bennem is.

Jó példa a térszervezésre

ráadásul jó ízlése, gyönyörű tárgyai, könyvei, stb. vannak. A nézőinak száma önmagáért beszél.

Egy kis nyárbúcsúztató kert (is)

A floxok harmadvirágzása, meglepetésre, titokban

Ez a kúpvirág idén csodás bemutatót tart, mint a szomszédasszonyom krumplija. (Mása kiégett, de krumpli az lett neki!!!)

 

S a fogam elkészült, gyönyörű, de tényleg, de az alsó nagyon tör. Hordhatatlan. Ez van, majd megyek vissza hétfőn. Erre már mit lehet mondani, fele legalább tökéletes, három hét fogatlanság, pöszeség után.

Legyen szép hétvégétek!

Murphy úr nagyon ideszokott hozzánk

Parafa "fal", cseppfal volt a tűzhely és a konyhabútor felett. Elődeink készítették, azért vagy 10 évet kihúzott velünk, kétnapi főzéssel, rendszeres mosogatással. Nekik mosogatógépük volt. S Nem mindennapi használatra tervezték, egészen biztos. A különleges konyhai fal szép, egyedi, de nem használatra való. Felszívta a párát, vizeket, nedvességet, szétrohadt. Vagy két hete, minden ügyek közepén. Látni a falon is, ahogy jön le a vakolat. 

Keresni mestert 2 négyzetméterre, keresni csempét, ami elfogadható, stb. Vagy felteszünk fehéret, s fehér lesz a konyha, vagy valami paszteles színűt, de annak alkalmazkodnia kell a fenyő konyhabútorhoz, polcokhoz, amik megvannak, s a kék-sárga csempe  munkalaphoz. Oldjátok meg, s persze a legszűkebb keretből.

 

 

 

és az egyik oldal végeredménye

  

Igazából kék és okkersárga a szín

s e pillanatban ez a csempe a befutó

körülbelül ilyen árnyalatú lesz, mint most a nedves, koszos fal. Csak a színes rész, s mindössze 42 cm széles, nagy kihívás a vásárláshoz.

Ez aztán egy színes lakás! S mellé egy lélekház

 A háziasszony Velencében élt, tanult egy ideig. Áthatja a gondolkodását, szemléletét.  Szakácskönyveket ír, gyűjt, az egész lakás színes, s a színeket ételekhez hasonlítja vagy inkább alapanyagokhoz. Imád főzni, vendégeket fogadni. Az életszeretete lejön a házából. 

S néztem egy másik léleklakást is. Mutatom: