Azt hittem velem van a hiba, mert én bizony este hatig az orrom nem tudom kidugni a házból. Kivéve, amikor napi többször viszem sétálni a kutyát a nagyon hosszú kert végébe. S itatni a madarakat, s persze átmozgatni magam is. Megyünk, szaglászunk, lihegünk, s jövünk. Nem bírja a meleget a nyomorult kutya.
Sem, nemcsak a gazdija.
Ezt a sötétet már nem bírom elviselni, borzasztó. Ha nem süt ide a nap csalok, s a spalettákat kinyitom , áradjon be a fény, ha csak félig is.
Orsi, felétek borzasztó a helyzet, ahogy leírod. Én csak a hortenziákat, s a szétégett weigelát locsolom rendszeresen, a többit 3-5 naponta. A többi: idei virágültetések, s a megégők, rózsák, gólyaorrok, s egyes helyeken (nem mindenhol) a z ajugákat. Őket nagyon szívja a nap. Heti egyszer a kertet átslaggozom a fürdőből. Máskor igyekszem esővízzel, míg ki nem fogy, aztán jön a benti víz. S felénk esik, hol több, hol kevesebb, de inkább a nap égeti ki őket.Szerencsétleneket.
A szétégett rózsaloncon, s ma néztem az idei ültetésű, tehát locsolt ribizlin a megégés után megjelentek az új hajtások, levelek. Az élet élni akar.
Ami pedig számomra nem jó, hiába vagyok bent a nagy meleg mégis hat rám, ha kimegyek remeg mindenem, holt gyenge vagyok, így is elszívja az erő, legyengíti az izmaimat a meleg.
A reggelek már hűvösek, 16 fok volt ma is. Hogy aztán 3 óra múlva jól rádurrantson. Ami azért öröm, mert a hűvös éjszakák elviselhetők. Behallatszik a szarvasok barcogása, kiírták a külterületi és erdei séták vadászat miatti időkorlátozását. Ez bizony már az ősz, szeptember, ha csalókán is. Szegény gyerekek, s a még nehezebben dolgozó pedagógusaik.
