Elmúlt korok kövei

Kinizsi Pál síremléke, eredetileg a kolostorban temették el

 A lenti köveket pedig a kolostorból ásták ki, hozták el.Szívszorító volt látni, hogy mi maradt belőle. A sima köveket felrobbantása után a vár megerősítésére használták fel. A modellek az eredeti állapotát mutatják.

 Íme pár fotó a ""felújításról"

Viszont a benti kiállítások érdekesek, bár eredeti tárgy, stb.  itt is kevés van.

A legkorszerűbb bemutatási lehetőségek felvonultatásával nyert a vár, de az építészeti részét akkor sem tudom elfogadni. Menjetek, nézzétek meg!

Kicsúsztuk az időből, most Tihany lett az elérhetetlen kirándulási cél. (Már ez is évek óta.) Haza indultunk, jó melegben... Aztán betértünk kedvenc vonyarci éttermünkbe a Tó-Vendéglőbe halászlevet enni, aranyáron. Olyan finom volt, hogy így is megérte. S ezzel a kirándulással az éves nyaralásunkat ki is pipáltuk.

 S két fotó a számomra oly kedves Vöröstó két házáról.

Pár hete

 kimozdultam, évek után végre, s először. Bejelentkeztem egy pálosokról szóló konferenciára. Érdekelt a téma. Már a reggel jól indult, elromlott a hajszárító, vagy 3/4 órát szárítottam a hajam, minden módon. 

Ott, a konferencián először nem volt hangosítás, nem hallottam, gondoltam felállok, s elmegyek. Mások is értelmesen nézhettek, mert rákérdezett az előadó hátul is hallják? Persze, mások sem hallották. Aztán jöttek az érdekesnél érdekesebb előadások, csak közben én kezdtem a szék alá csúszni. (Hidegfront közelgett, másnap.) Aztán ebédidőben kimentem sétálni, miközben tényleg kimentek alólam a lábaim, s szerencsémre volt 10 percen belül buszom hazafelé, így eljöttem, feküdnöm kell ilyenkor. Délután elkapott még egyszer, majd a városba kellett menjünk, nos ott egy padon voltam rosszul, s 10 perc múlva már kutyabajom nem volt. Ilyen a betegségem. Meg a gyógyszer is felszívódhatott.  S másnap ide is ért a hidegfront.

Az egyik előadáson beszéltek Nagyvázsonyról, az ottani kolostorról, s évek óta nagyon szerettem volna látni, ami nem jött össze. Ezért is kezdtük a napot Nagyvázsonyban a kolostor romjainál.

Kutyafül

Ahogy minden eltűnt állatunktól elköszöntem Kutyafülű Aladártól is búcsút veszek, itt is. Búcsúzom? Nem tudom, mindenki azt mondja visszajöhet még, de nem hiszek benne. Mikor elveszett, két kutya dúlt az utcánkban, kiszabadultak a láncról, állítólag nem is etették őket, mikor sétáltunk Meginek is nekiment a nagyobbik. Aznap láttuk, evett délben utoljára Aladár nálunk.S mintha minden macska is eltűnt volna az utcából, utcáról.  Alapos munkát végeztek.
 

 

A kosárban, amikor még kinti macska volt, de a súlya meglett így is télre. A fentin pedig már benti macskaként. Megi nem szereti a macskákat, lassan tanulta meg elfogadni, hogy Aladár a miénk, eltűrte, már ez is eredmény volt. Ugyebár nyáron Kutyafüle csak enni járt haza, Megi pedig szép lassan belakta közben magát hozzánk. A legjobb úton haladtunk az összeszoktatás útján. Ez történt, ez lett belőle. 

Azért minden este ötször kinézek nem jön-e enni? Hát nem. Szerintem már átsegítették a Szivárvány hídon. Nem akartam őt, sehogy sem akartam, mégis a miénk lett, megszerettük. S annyi rosszat élt meg kicsiként, sérüléseket a harcok során, sosem gondoltam hogy 3 évre. Szeretettel emlékezünk rád Kutyafülű!

 S akiktől már búcsút vettünk:

Öregasszonyka, ő is jött macskánk volt

Cirnyó úrfi, őt hoztuk, egyéniség volt. Kicsit belehaltam az elvesztésébe, egy éve.

Nem tudom,

 hogy valaki megnézi-e ezeket az ajánlott műsorokat. Számomra fontosak, s most egy csodálatos házat mutatok. Építészetileg, s a berendezése. Tudom, tudom, anyagilag egy más világ, de rácsodálkozni, gyönyörködni akkor is lehet benne.

Ahova mégis eljutottunk

Nagyvázsony pálos kolostorrom. Évek óta készültünk megnézni, de volt, hogy helyiek beszéltek le róla a felázott út miatt. Most hirtelen indultunk el, bízva a meleg enyhülésében. Azért csak kifogtunk egy meleg napot.

Nyugalom, béke, csend, az ágakon áttörő napsugarak, szellő zúgása a lombok közt, potyogó makkok. S előttünk a tisztáson évszázados romok, valami fantasztikus sugárzású helyen. Csak jártunk körbe, élveztük a látványt, visszautaztunk évszázadokon, elmúlt időkbe. 

Vannak még fotóim a gépen, de nem tudom letölteni. Egyenlőre.

Ezután jött a hidegvíz. A várba még sosem mentünk be, így alakult pedig 4×5-ször voltam már itt, s a környéken.

Most megtettük, s bevállalom hogy maradi vagyok, de ez a felújítás nekem sehogysem jött be. Idegen, rideg.

Bár mögötte a kiállítás érdekes, modern, s rengeteg emlék, kő, makett van a romról. Akkor is.  Majd hozok még fotókat, mihelyt tudok.

 

Egyéniségek

 

S jöjjön egy könyvajánló, kicsit az utolsó lakásban hallottak ürügyén