hogy februárt 9 bejegyzéssel "tiszteltem meg". Kevés. Mindig annyi ötletem van, aztán elmaradnak. Egy találkozóra mentem volna, akkor csapott be a hideg vagy jöttek a hideg, szeles napok. Megviseltek minket is, nehéz volt a kutyának, kutyával is. Össze kellett szoknunk, sokszor olyan lelkiismeret furdalásom van miatta. Pedig előző életéhez képest szuper jól van, csak kint egy faházban, hidegben, igaz kuckóban, de akkor is. Bár a nagy mínuszokban behoztam, de bent még nem találta fel magát. Jönne is be, de ha bent van csak rohangál, mint egy csataló. Tudom, idő, s lassú folyamat. A hülye gazda. Az aggódó gazdi.
Autóba egyszer jött velünk, azóta nem tudjuk becsalni, nem értem miért, pedig erdőn voltunk vele. Fél, hogy visszavisszük?
A szép idő engem is kicsalt a kertbe, minden tavalyi növény fent van/volt nálunk. Sokat visszavágtam, elhordtuk, de még most is van kupac a kertben. Vannak elmaradt bokrok is, amihez kevés vagyok, fűrész kell hozzá. S bizony az ember odanyesett nekik, kellett is, elmaradt az ősszel. Vagy az évek szaladtak el velük, rendet kellett// kell köztük tenni. S a tavaszi metszések hol maradtak még? S még ott vannak a gyümölcsfák. Igaz a hidegben még nem indultak be, de minden egyszerre nem megy. Félek a felemelt karral vágásoktól. Néztem,hogy mennyiért is metszenek? Azt hiszem úgy maradnak. Pedig tavaly volt gyümölcsünk, évek után, hosszú évek után először. Nem negatívizmus ez, inkább tények. Amik néha nem jók.
Ez már tavaszt idéző
A húsos som gyönyörű, de idén a varázsmogyorón alig van virág.
A bordó hunyorok meseszépek
viszont a fehér nem tud kitörni a földből, már körbe is kerítettem, nehogy baj érje.
És a maradék? Vagy inkább a jövő? Igaz nálunk a létszám alacsony, de már a jelenlétük is öröm.
Felnagyítva láttam, hogy a bőrlevél bimbóján valaki rág. A tőzikék virágait más részem is lerágta valaki. Ki lehet? Ráismertek? Nagyítva látható, én is így fedeztem fel.
