Ma délelőtt azt mondtam,

 hogy nem vagyok normális. Végül a nap engem igazolt, az összes ki- és elfáradás ellenére. Néha merni, kockáztatni kell. Elmentünk a közeli, kb. 35 km-re ide, Budafa pusztára, az arborétumba.Mellette szólt a közelség, a szépsége és a rododendronok, s bíztam benne, hogy  itt nem lesz tömeg, mint a Jeli arborétumban feltételezhető. Így volt. Nézzétek, s Mancókára nagyon sokat gondoltam az ő kedvence. Itt kb. 7 fajtát számoltam ma meg, lehet, hogy tévedtem. A látványuk mégis örömmel töltött el.

 

Ritkán írok,

 mert amit "agyvérzést kapva" ideírtam volna megtartottam magamnak. Bár néha olyan jó lenne kiírni, kipakolni, megkönnyebülne tőle az ember.

Egyre jobban vagyok, bár néha fajdogál, érzékeny, s a hidegfrontot nem viseli el sebem. Több műtétem volt már, nagyok, ilyent még nem tapasztaltam. Viszont a kertészkedés álom, egyenlőre. Befogtam az embert gazolni, füvet nyírni. Voltak bokrot, amelyeket elborított minden. Szó szerint, itt sajnos segítenie kellett. Amikor a kerti téglaút, a lépcsők úsztak a  benőv ésektől, nos akkor már kitettem magamért, amúgy verbálisan. Az agyam elborult. Gyönyörűen negoldotta, de miért kellett kivárni, hogy kivetközzék magamból? 

Néha úgy elmennék, elutaznék, ki a világból, el messzire. Annyira jó lenne. Változatosság a több éves bezártság, a tavalyi évet végig kísérő betegségek után.olyan jó lenne, el messzire, messzire, messzire...

Látjátok?

 A sok aķácot? S ez a látványak csak egy része a kertjeink alól. Fantasztikus illatok úsznak be esténként, ha kiállok az ajtó elé. Tavasz végén akácillat, ősszel szarvasbőgés, s csak az ajtóba kell kiállni értük. Nem csodás?

Ez is, az is

 Két napja süt a nap, a karomon meglátszott az este az órám helye, ahogy a padon olvasgattam délután. A zöld tulipánok idén nagyon hozták a formájukat, még soha ilyen pompásak nem voltak.

 

 

S itt már az elmúlásuké a fotó:

 

 

Az íriszek most kezdenek virágozni,

 

a haranglábak

 az imádott illatos fűszercserje

az első díszhagymák

 az egyetlen gyöngyvirág, hogy azért nagyon el ne bízzam magam a tobzódás miatt

az illatos viola

 s az oly szerény és kedves festőlen, a Lencsi

 

ma reggel pedig pókhálók köszöntöttek a vizes kertben

 

s a labdarózsa bokra is pompájában van

 S e sok szépség simítja le az oly vigasztalhatatlan lelkem. Nehezen teszem túl a magam a sok szenvedésen és fájdalmon amit ez a kuka Cirnyó okozott magának. Tudom állat, akkor is. Hisz eddig is oly sokat tettünk érte. Viszont Kutyafülű Aladár egyre jobban feltalálja magát , mint új retikül. Már amikor "sürgős feladatai" éppen megengedik neki az itthonlétet.

S jöjjön a könyvajánló! Monarchia-krimik a sorozat neve, történelmi krimik. Imádtam őket. A nyomozást egy Freud tanítvány pszichiáter segíti, s mindegyik kötet az adott témában történelmi, kultúrtörténeti hátteret is ad. Letehetetlenek. Számomra.