százszor fogalmazok neg, rakok össze egy bejegyzést, a leírásra sose kerül sor. Fotók mögé bebújni, általuk szólni egyszerűbb, mostanában még az is elmaradt.
Küzdök a fennmaradásomért, a gyógyulásert, s hogy tudjak egy hónap után végre természetes módon, s minél hosszabban aludni. Szétnyúzza az embert. Próbálkozom az olvasással, végre Szűcs Péter Dharma c. könyve elhozta a megváltást. Csak a cikkek mentek, több tételben eddig, az altatás...jó zsizsi lett a fejem. Pedig napi többször járom kertet, hosszan is, fel és alá, magamba szívom a tavasz csodáit, jó hogy vannak. S látom mi vár rám két hónap múlva... a beállt résszel nincs is gond, csak van ami félkész, van amit már tavaly átástam volna, ha az a volna ott nem lett volna. Viszont még így is csoda, öröm és léleksimogató számomra.
Most került ki csak az itató, pedig tegnap reggel is láttam vékony fagyhártyát a tetején. S a fű nagy, vágni kellene. Nagyon.
