százszor fogalmazok neg, rakok össze egy bejegyzést, a leírásra sose kerül sor. Fotók mögé bebújni, általuk szólni egyszerűbb, mostanában még az is elmaradt.
Küzdök a fennmaradásomért, a gyógyulásert, s hogy tudjak egy hónap után végre természetes módon, s minél hosszabban aludni. Szétnyúzza az embert. Próbálkozom az olvasással, végre Szűcs Péter Dharma c. könyve elhozta a megváltást. Csak a cikkek mentek, több tételben eddig, az altatás...jó zsizsi lett a fejem. Pedig napi többször járom kertet, hosszan is, fel és alá, magamba szívom a tavasz csodáit, jó hogy vannak. S látom mi vár rám két hónap múlva... a beállt résszel nincs is gond, csak van ami félkész, van amit már tavaly átástam volna, ha az a volna ott nem lett volna. Viszont még így is csoda, öröm és léleksimogató számomra.
Most került ki csak az itató, pedig tegnap reggel is láttam vékony fagyhártyát a tetején. S a fű nagy, vágni kellene. Nagyon.
Anikó, ez a kert már fél gyógyulás! Csak erre a sok szépségre koncentrálj és arra, hogy egy hónap múlva már kedvedre kertészkedhetsz is!
VálaszTörlésMielőbbi gyors gyógyulást kívánok neked!
Köszönöm Margó
TörlésAz egyik park tele van ezzel a sárga illatos violàval, ha csukott szemmel járnék arra, akkor is tudnám, ott vagyok, annyira átható illat van a levegőben. Nagyon szép!
VálaszTörlésAz a kerti pad a tiétek? Nagyon jó lehet ücsörögni ott.
Anikó, szívből kívánom a mihamarabbi gyógyulást, teljes regenerálódást! Gyógyöleléssel gondolok rád ❤️
A pad apámé volt, tehát eszi az idő foga.Amíg kitart velünk lesz.köszönöm neked is Orsi.
VálaszTörlésA zöld pad és az egyszarvú a szomszédé. BOCS.
VálaszTörlés