Hogy amikor majd szétrobbansz, magad alatt vagy ezerrel, itt lehet róni a köröket fel és alá, amíg bírod a lábaiddal.
S közben mantrázol, friss levegőt szívsz, s fotózol, amikor a napfény éppen engedi. Csak feltenni nem tudom őket, ma. Majd holnap. Ki érti ezt?
Régen sokszor kaptam el a reggel fényeit a szobában, aztán ez is elmaradt, mint a bejegyzések, s annyi más.
Aztán ahogy jöttem fel a kertből megláttam a primulákat, ahogy a fű, s egy talajtakaró ellepi őket. Tehát tépkedni kezdtem a "gazt". Masszívak a növények, hetek után lett egy részük a fahasábok alól kiszabaditva,mégis hajtanak ezerrel. Az élet él és élni akar.