Hőségben

A sásliliomok, liliomok pompájukban vannak. Többfelé a kertben. Szeretem őket. Igaz, hogy ez a pompa a tavalyihoz képest kis méretű virágokat jelent, de legalább nyílnak, szépek. Örömöt nyújtanak.

 

A kokárdavirágok ott vannak mindenütt. Nem is tudom, hogy kedvesebbek, ha nyílnak, vagy már csak a maradék"gömböcskéikkel"?

A klematiszt tavaly tövig vissza kellett vágnom, a szürke rothadás miatt. Idén ezt a formáját hozza. Kicsik a virágai, de a tavalyi állapothoz képest egészséges.

 

A cserjés hortenzia anya, s egy gyermeke, a kert egy eldugott csigainváziós részén. A dögök nyár elején támadták is rendesen. Ahhoz képest kitett magáért. Legfeljebb egy hozzá méltó hely kellene neki.

Itt a ház előtt is tavaly nagyobbak, dúsabbak voltak. Most ennek a látványnak örülünk.

 

Szerencsevirágnak mondják. Naponta csodálom, ahogy vitorlát bont estefelé, s nappal behúzza ezeket a vitorlákat.

 

Némi visszavágások után az uram ledarálta a nyesedéket. Próbálom a még nem talajtakarós részeken teríteni. Kérdés az, hogy csigáink mit szólnak majd hozzá? Aztán a "régi" égetőre is kerül ez és az a kertből. Ezeket csomagolni kellene, s elszállítani. Érdekes ez az égetés kímélő világ.
 

 

A barna kerítésre, melyet az uram épít a volt kapuból már került lonc, rózsa, de kiderült oly kevés a fény, minden törölve lett. Még keressük a megfelelő takaró növényt, már a mögötte lévő részt takarót.

Itt már konszolidálódott a helyzet. Némileg...

Ez meg az

 Nők Lapja 27. szám, vagyis a mostani. Nick Thorpe a Duná krónikása c. cikket ajá l9m, jó gondolatok vannak benne.

Szeretem a lapot, vannak kedvenc újságíróim. Néha aláhúzok benne egy - egy fontos mondatot, néha a címlapra írom fel, amit érdemesbek tartok visszakeresni. hogy messziről lássam. S vannak számok, amelyeket félreteszek. Új a főszerkesztő, Vass Virág, frissült a lap is. Kedves olvasmányom hetente. Sok más miatt is ajánlhattam volna, most ezeket emeltem ki.

Hazafelé autóztunk, mikor elkanyarodtunk egy számunkra ismeretlen falu felé. Végül Bödén kötöttünk ki. E gyönyörű templomot már fotóztam száz éve, azért felnéztünk oda.

Az aranyló búza melette ringatózott a szélben.

Nagyon szépen felújított szobor, Szent Mihály arkangyalé.

 

Azóta tombol a hőség, én meg fekszem. Túlterheltem a lábam, benyújtotta a számlát. Ez van.

Június végén

 

Amikor összetalálkoznak a dolgok

Nagy  kedvenc lakberendezőm, gondolkodóm Trom Kata, akinek Tér-Lélek-Tan c. könyvéről írtam is valamikor. Most új könyve ürügyén készült vele riport az Otthon magazin júliusi számában.

s

Beszélgetés Trom Katával - Otthon 

és szintén egy három részes riport vele:  Riportok Trom Katával

S ha már Otthon magazin, egy ideje rovata van a lapban Hunya Csilla otthonpszichológusnak, akit még Nikoletti Petra ismertetett meg velünk Térkultúra c. blogján. A mostani számban írtak valahogy összecsengenek a múltkori bejegyzésem elhagyott házairól szóló filmecskéivel. Nagyon ajánlom elolvasni, ha valaki azokat megnézte.

 S íme, amikor egy műsorban mindketten szerepelnek:

Redikül  Otthon, édes otthon. Sajnos nem tudtam  a műsort/adást megtalálni. Csak a tartalmát mutathatom meg.

" Vajon kinek, mit jelent az otthon fogalma? Lehet egyszerre több otthonunk is? Milyen az a hely, ahol megnyugvásra találunk? Ahol fel tudunk töltekezni? Mitől válik valami otthonossá? Egy albérletben is meg tudjuk teremteni ezt a miliőt? Milyen szempontok szerint vásárolunk ingatlant? A fiatalabb generáció vajon hogyan keres, korral változhatnak az igények? Mire vágyunk, és mit árulhat el a lakás az ott lakóról? Ezeket a kérdéseket boncolgatjuk vendégeink segítségével. Itt lesz velünk Bánsági Ildikó színművész, Trom Kata a Tér-Lélek-Tan megalkotója, Hunya Csilla otthonpszichológus és meglepetés-férfivendégünk."

Örvénylő felhők

 

 A nagy színjáték eredménye nulla. Alig pár csepp eső esett, tőlünk 15-25 kilométerre pakolta le. S a föld csak várja, várja és várja az esőt.

Szénabálák

mikor az ember egész napos bezártság s némi pusztulás után este kimegy az erdőre, hogy mozogjon, hűsöljön, lásson
 

Elhagyott házak

bemutatásával sokan foglalkoznak. Sok angol, skót épületet láthattam így, köztük néhány nagyon érdekeset. Mi marad egy ember után, ha meghal? A családot nem érdekli? Nem marad utána család? Szemmel láthatóan a filmek készítői előtt már jártak az épületekben, sok érték már útra is kelt.Amik megmaradtak mégis elmúlt korokról mesélnek. Engem megfognak ezek a történetek. Ő az új felfedezettem. Franciaország elhagyott épületeit örökíti meg. 

 "Ez a dokumentumfilm mélyen belemerül a Teray család életébe, amely először hétköznapi francia családnak tűnt. Az élet hirtelen szakaszában Miss Madeleine Teray, a család anyja / felesége balesetet szenvedett, és mindkét lábát elvesztette, így az 1900-as években fogyatékossággal élt. Ebben az időszakban a fogyatékkal élőket nem fogadták el a társadalomban, és többnyire haszontalan lényeknek tekintették őket. Szerencséjére férje ezt másképp gondolta, és életük hátralévő részében gondozta őt és a 2 közös gyermeket, 2009-ben Mister Louise Teray elhunyt, és hiányzott, hogy Madeleine egy pihenőházba költözött. A ház elhagyatottan maradt, és úgy tűnik, hogy a gyerekeket már nem érdekli ez. Ezen a ponton a ház már nem élhető, és örökre elhagyatott marad ..." 

Mivel nyelvet nem beszélek, fordítóval nézem. Még Katalin ajánlotta réges-régen. S figyelmetekbe ajánlanám, mit érdekességet a kommenteket, szintén fordítóval.

 S egy ritka kivétel, ahol mintha megállt volna az idő, minden mozdulatlan és feldúlatlan. Csodálatos.