Oldalak

2021. január 21., csütörtök

Kirándultunk: Keszthely

Kihalt város, utcák, bezárt üzletek. Kísérteties volt. Néhány fiatal, nők inkább, kutyákkal, idősebb párok, s közmunkások az utcákon. Keszthely most is, mint mindig gyönyörű. Nem kastélyfotókat mutatok, százszor látottak, inkább hangulatokat.





 
az utcán







s a Balaton partján. Kifogtunk ma vagy 80 km-es szelet. A molóra nem tudtunk, mertünk kimenni, féltünk, hogy lefúj minket. A komor, borús idő akkor derült ki, amikor visszaértünk a városba. Erről ennyit. Még így is megérte elmenni, kimozdulni.
















 

2021. január 19., kedd

.. lassan megjelent a hatalmas lángoló golyó...


"...most bíborszínű felhők hegyvonulata tűnt elő, gyöngéd piros fény hullt az ébredő földre.

 És átszakítva a ragyogó felhőket, tűzzel borítva el a fákat, a síkságot, a tengert, az egész látóhatárt: lassan megjelent a hatalmas lángoló golyó." Guy de Maupassant
 

 



2021. január 17., vasárnap

A nagy nyomozás


A kert alján, ahol nyugszik vitéz Alibánfai Rozsdás Mihály Májkell és szívszerelemem Mózsi.


 A cím takarhatna sok mindent. Pl. nyomozás azután, hogy felteszek két bejegyzést, az utolsóra jobban ránéznek, mint a szerintem fontosnak ítéltnek. Mi az oka? Unalmasak a téli fotók? Szeretem őket, nekem fontosak. S a fotók mögött írhatok még erről és arról is.

Azt pl. soha nem értettem, ha belső dolgokról, számomra fájdalmas dolgokról írtam hirtelen megugrott az olvasottság. Hogyan éreztek rá emberek arra, hogy miről is lesz szó, s ezt olvasni érdemes?

Nyomoztam reggel pl. a kertben. A hó megmutatta az át- és bejárásokat, honnan és merre haladhattak állatok. Azt hiszem többnyire macskák, bár van rejtélyes nyom is. Mit tesz Murphy úr, hát mit is tenne,  reggel mindenem lemerült a kertben: fényképezőgép, mobil. S így a fényképezendő nyomot újbóli kimenetelkor már nem leltem meg. Körmös nyom volt, valami ragadozóé lehetett, viszont az is lehet, hogy tévedtem.

http://eloben.hu/tudomany/2016-01-27/a-ho-elmeseli-nekunk-ki-jart-a-kertunkben













 

Ma töltöttem le a januári fotókat. Íme a lentiek a mára behavazott kertben készültek. Az első fotón Kutyafülű Aladárral vittünk reggeli gyógyszert Zsebinek.









És mostani szívszerelmek: Cirnyó és Öregasszonyka, többnyire az ölemben, a combomon alva eltöltve a hideg napokat. S szétpréselve engem, Cirnyó=8 kg. S egymással verekedve, hogy kié is legyen a gazdaasszony öle? Viszont, ahogy a fotókon is látni, már mindenki engedett a másiknak, s osztoznak. Egy viszont nagyon biztos, a macskák nagyon tudnak élni.