Oldalak

2020. október 6., kedd

Két könyv, két világ, s a harmadik: egy film


A könyvet a divat rajongóinak ajánlom, vagy egy kis álmodozásnak: így is lehet! A párizsi divathét látogatóit szólítja meg sokszor a könyv szerzője. Megtudhatjuk, hogy akinek kerete van hozzá, hol érdemes vásárolnia, megszállnia, süteményt ennie, s pezsgőt innia. S e helyeken milyen hírességgel találkozhat a szerencsés betérő.Hétköznapi halandónak álomvilág, de milyen jó néha álmodozni, gyönyörű illusztrációkon csodálatos ruhákban gyönyörködni.

S régi, nagy kedvencem utolsó könyve:


Az Antropológus a Marson c. könyvével lopta be magát a szívembe, amiben megismertetett az autisták világával. Azóta minden könyvét elolvastam. Most egyéb tudományok területeire is elkalandozik a neurológus író, s bevallom néha nem is olvastam el ezeket az írásait, amikor nekem túl tudományosnak tűntek. Viszont a szakmájába vágók a skizofréniával, a demenciával és az Alzheimer-kórral érdekesek voltak, új ismereteket adtak, s emberi megközelítést. S nem utolsó sorban az Utazás koponyám körül c. könyvről is ír a szakember szemével. Ezt nekünk, magyaroknak külön is érdemes elolvasnunk. Akiket a téma érdekel nagyon ajánlom, s a többi könyvét is.

"Igazi, papírból készült, nyomtatott könyvet akarok, amelynek súlya és könyvszaga van, ahogy az összes könyvnek az elmúlt 550 évben. Könyvet, amit a zsebembe csúsztathatok vagy feltehetem a polcra könyvtársai közé, ahol aztán a tekintetem váratlan pillanatokban megakadhat rajta." Ezzel a gondolatával mélységesen egyetértek, én máig könyvet, papíralapú magazinokat szeretek a legjobban olvasni.


és a ráadás



2020. október 4., vasárnap

Őszikék



 





Hatalmas vihar, égzengés, felhőszakadás volt itt az éjjel. Nem tudtam aludni, folyt be a víz a cserepek közt a paplásra. Kimentünk az erdőre, ott is a földön voltak a makkok, ágak. Most hatalmas szél szárítja a száríthatatlant. S teszi próbára ember és állat szervezetét.

2020. október 2., péntek

Ajánlom


A fotó ne tévesszen meg senkit, szerelmes film, de némi csavarral.A csavar a lényege.

2020. október 1., csütörtök

Mi tegnapról kimaradt

Csempeszkopácson jártunk, betértünk, avagy kitértünk ide hazafelé. Ötven év távlatából egy lerobbant , s csodaszép templom élt az emlékeimben. Valahogy sohasem értünk ide. Most felújítva, -s még most is dolgoztak rajta- látható. Nem tudom miért, de már a magyarpolányi kálváriánál írtam, hogy nekem a régi, a kopott, inkább patinás a kedves.  Be már nem mentünk, pedig volt telefonszám. Késő volt, nekem. Ez van. Amúgy itt már alig tartottam magam. Nem tudom mi ez, mi lesz velem? Gyorsan fáradok, hamar kidőlök, legyen az bármely feldobó élmény. Azért a tegnapi nagyon kellett, s nagyon jó volt. mindennel együtt. Mindennel.







 

A keresztet, s Mária szobrot Mikosszéplakon fotóztam. Utóbbival tele a környék, felújítva vagy kopottan. A táblák megtekintése sem felesleges. Hol vannak már akiknek, s akik állították, ezek máig őrzik az emléküket.

 









 

2020. szeptember 30., szerda

Elvadultan,

 

mintha Csipkerózsika kastélyához érkeznénk Kemenessömjénbe, a Berzsenyi kastélyhoz. Az utca felől a burjánzó növényzet jótékonyan takarja a kastélyt, a pusztulását. Pedig, ha megnézitek a szecessziós kastélynak gyönyörű részletei vannak. Évekkel ezelőtt már mutattam fotókat, azóta romlott is, javult is az állapota, bár a  tetőről készült fotó elég érdekes. A fb. Kastélyromok, elhagyott kastélyok, kúriák csoportjában sokat írnak róla, a volt tulajdonos ükunokája is. A pár éves látványhoz képest kidőlt a kapu, vagy kibontották egy részét, ott bejárnak, a nagy fű közt kitaposott utak voltak. Most nem láttam szakembereket senkit, de falubeli mesélte bent dolgoznak rajta. Családi hagyatékban találtam fotókat, az az állapot már elmúlt. Anyám, mint falubeli valamilyen összejövetelen, mulatságon vett részt, de mikor? S míg gyermekotthon volt benne, hatvanas-hetvenes években úgy emlékszem jobb állapotú volt, mint új tulajdonosai kezelésében. Értve ezalatt mindazokat akik azóta a "gondját viselték": Ilyenkor szakad meg az ember szíve az állapota, a sorsa, az eredeti tulajdonos család sorsa miatt is.












 

Írhatnék még a másik kastélyról, a bokrok közt, azok takarásában meg nem talált, mert ránőttek , műemléki védettségű gazdasági épületről is. A másik kastély a falu tulajdonába került, talán újjászületik, hasznosítva lesz majd.

 

S hogy kerültem, kerültünk ide? Egyszerűen el kellett mennem apámhoz a temetőbe. Annyi volt a baj, a gond, a nehézség, feladtam. Szükségem volt rá, ha a sírjánál, akkor is. Közben megnéztük a nyaralóját is, hány éven keresztül jártam ide hozzá. Szomorúan láttam, hogy bezárt az étterem ahová ilyenkor mindig eljárunk halászlét enni. A vírus okozta visszaesés nyomását már nem bírta el. Mondjuk külföldiket sem láttunk, mert a kemping ilyenkor mindig tele volt, de mesélték, hogy a rossz idő miatt elutaztak.

Csak a látvány, a kedves, amiben éveken keresztül gyönyörködtem az maradt meg. Ilyen szomorú, búbánatos időjárás kísért minket.


 

S íme elkelt a kedvenc házam, szemmel láthatóan németek vették meg, "gatyába rázták", rendbe hozták az elvadult kertjét. Azért maradtak régi növények is.  Volt hozzá lelkük. Nagy kedvencem volt ez a ház, réges régi olvasóim emlékezhetnek rá, írtam róla, mutattam már a fotóit.

Ugye ismerős, innen is kerültek a kertünkbe.

S a jövő étterme. Jól főznek, kipróbáltuk.



 

S hazafelé egy almáskertben árusítás volt, 200Ft/kg-ért jutottunk vagy nyolcféle almához. Már megérte az utazás. Még valamivel adós maradtam, majd holnap...

2020. szeptember 29., kedd

Macskák

 Délelőtt a kertben ügyködtem, s látom a szomszédban valami szürke villan. Van egy melléképület, ami mögött a környék macskái nagyon szeretnek sütkérezni. Sok szürke macska jár ide. Jobban megnéztem a mostanit, melyik is lehet? Cirnyó úrfi. Azt a boldogságot, elfeküdt, kiterült úgy napozott. Látszott a mozdulatain a boldog felszabadultság. Hetekig nem volt része benne. Hál istennek most nincs verekedés, nyugalmi időszak van. Féltem, féltettem. 

Tegnap este barátnőmék elé indultam. Egy másik szürkésfehér , aki nálunk (is és főleg) tanyázik megint itt volt az ajtó előtt. Nem örülök neki, bolhás, s nem értem miért lakik itt, mert nem is etetem, hogy ne szokjon ide. Ahhoz képest sokat itt van, Asszonyka kosarában alszik. Nos, indultam itthonról, macskakísérettel,oda és vissza. Elmentünk a házuk, már a gazdái háza előtt. Még csak oda sem nézett. Így állunk vele. Mit eszik itt mirajtunk?  Reggel, ha kilépek az ajtón már jön elő, már egeret is hozott nekünk. Mint aki otthon van.

 S őket még nem is mutattam.