A napi felhőszakadás után a kert végében

 

 Ez a mi kertünk vége, ide ért le a víz az emelkedőről vagy dombról, szóval fentről.

 

 

 

 

 Aztán itt a harmadik szomszéd felé egy árokba elkanyarodik a víz, hogy az utcai árokba ömöljön, majd egy csatorna elvezesse a patakba. Ennél nagyobb élmény már csak  a felhőszakadás volt. Két macskával, akiből az egyik folyamatosan evett, a másik úgy elbújt, hogy azt hittük nincs is itthon. A legnagyobb szám Zsebi volt, akinek csináltam egy "lyukat" a konyhában, abba bújt bele félelmében a mennydörgéstől. Már amikor beosonkodott a házba, akkor sejthető volt, hogy valami lesz. Lett is. Ő a legnagyobb égiháborús időjós.

Napi kedvesek

Hétvégi vigasztaló(?)

https://www.youtube.com/watch?v=v8aWI9EusAA&t=3s

és egy könyv,

régen olvastam. Valahol közük van egymáshoz, hogy évtizedek távlata a film ürügyén az emlékezetembe hozta. A filmet a hozzászólók egy része unalmasnak találta. Nekem nem az volt, bár lassan hömpölygő. Azóta forog bennem, hogy tegnap délután megnéztem. Valamiért nagyon felkavart, belém költözött.

Az írónő könyveit kedvelem, egy időben mindent elolvastam tőle, aztán elvesztettem. A könyve végén ott a pofon, az arculcsapás, a felrázás?

Aztán volt még egy film, ki-ki döntse el, melyik a jobb?

https://videa.hu/videok/film-animacio/lopott-szavak-the-words-http-filmlinkek.do.am-hW4Naosfy4pe3llV


 S hogy került elő az utóbbi film? Van egy közös szereplő a két filmben. Mert tegnap ismét "nagy napom" volt, délelőtt kiborítottam ill. a földre le a már ebédhez felaprított hagymát, szalonnát. Véletlenül, a fáradtság tette velem, a rosszullét.  Az agyam ott dobtam el, s kiabáltam, hogy már elegem van az állandó rosszullétekből.. Mindenből. Elegem is van. Elegem.

Legyen ma szebb napotok, s remélem nekem is az lesz.

Virághozó víg május

 

A fotók régiek, amennyiben háromhetes fotó régi. Akkor az erdő ezt a vadvirágos ill. virágzó formáját mutatta. 

Ma reggelre remélem már megvolt az ügyeletes mai eső, olyan nedves a föld még kapát sem lehet belevágni. Mondjuk átültetéshez viszont puha. A csigák pedig özönlenek. Igaz vettünk csigaölő szert, mint kiderült nem az igazi, de ez volt. Hiába, mindennek előzetesen utána kellene nézni. Viszont a több helyre kiszórt egynyári magoknak nyoma sincs, pontosabban ezt-azt láttam kikelni, nyoma sincs.

Valószínű újabb veszteségünk van: Bársony. Jó hete nincs meg, de holttest sincs. Kerestem, nem akadtam nyomára. Nem gondoltam volna, hogy ennyire a szívemhez nőtt. Más egyéniség volt mint (a máig szívfájdalommal  emlegetett ) Mózsi, mégis az emberrel élt, velünk volt, köztünk volt. Öregasszonyka azóta rám tapadt, nincs társa. Előttem tekeri Mózsiéhoz hasonló csámpás hátsóját, csavargatja farkát, s jön elém, hozzám.

Nem tudom bízhatunk-e a megjelenésében? Csak legalább tudna az ember biztosat. Ha jó, ha rossz. 

Tegnap olvastam a neten tízezrével mennek a fiatalok külföldre dolgozni. Írhatnék erre valamit, aki nem vak látja úgyis. Az enyém is indul...

A fotók közt többször szerepel a gólyaorr, egyszerűen beleszerettem.

 

 

  

 

 

Vígjáték

Az anyósom

Imádtam a végét, a gyerekszájakat. Amúgy a filmet is.

Elmaradt bejegyzések: az Azáleás völgy

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Emlékeimben egy csodálatos, dús növényekkel teleültetett völgy él. Aztán jöttek az "emberek", s jó szokásukhoz híven a gyűjteményüket, kertjüket innen bővítették. A pótlásként beültetett új növények még könnyebben kiemelhetők voltak. Utolsó információim szerint -ez sem mai- őrizni kezdték a völgyet. No comment. Délelőtt 9 óra körül mentünk ki, dőlt a nép. Van esőbeálló, pihenőhely asztalokkal, padokkal, tűzrakóhellyel.S nem utolsó sorban a névadó növények.
 

Szeretik, csodálják.