"...a boldogság a katasztrófák üzemzavara"

forrás

Szabó Magdát idéztem, ő pedig az édesanyját. A Könyves Blogon több írást olvashatunk életéről, műveiről, azok utóéletéről. 100 éve született. A fotó nem véletlen. Nagy rajongója volt a macskanépnek, halála után jelent meg egy füzetke e négylábúakkal való kapcsolatáról. Érdekes olvasmány. E fotó is sokat elárul.

Szívvidító reggel,

mert világos van, elmúlt a reggeli félhomály, köd, reggeli sötétség.

Süt a nap, egyre jobban bontakozik a fénye, árad szét,

simogatja, ébreszti a lelket,

erőt, lendületet ad, hoz az elmúlt földbedöngölő napok után.

Remélem a testnek is...

 Az elkésők, tegnapi fotók. A napraforgót vázába akartam behozni, azután megszántam, megsajnáltam, éljen még egy kicsit. Lent a kertben van, távol, érte, hozzá kell menni, ha látni akarom. Megéri, mert szomszédjában egyre pirosabb a kecskerágó kisasszony. Nekem az, kisasszony, aki lassan öltözködik, ékesíti fel magát.

 

 A bizakodó, s egy elkésett(?) hangulat.

 

Tegnap estefelé összegyűjtöttem a diófaleveleket, míg az uram a gyújtósnak valót darabolta. Hiába, az elmúlt napok erre kényszerítették az embert.

 S végül ünnepi pillanatok, szavak, gondolatok egy kedves könyvből.  Ünnepi, emlékező, szívszorító?

Olasz Ferenc: Mindörökkön örökké

Az eső az ég elérzékenyülése,

 ami annak a bizonyítéka, hogy a világnak szíve van. David Foenkinos

 A harmatcseppek halk koppanásokkal jártak az avaron, s a domboldalak egy ködtakarót húztak az arcukra, hogy jobban egyedül legyenek. Fekete István

Künn köd volt, s az estében eltemetett évek jártak.   Az öregember hangja rekedten lépegetett az emlékek útján, és az elmúlt idők árnyai jöttek-mentek a szobában. Fekete István

Vajon hány éves korunkban vesszük észre először a hideget és a sarat? 

A szél is olyan különösen fúj a sötétben. Van benne valamiféle nemtörődömség. Megsimogat bennünket, majd továbbáll. Katherine Webb

"Öröm a háznál"

Tegnap összeraktam egy túrótortát, akkor jutott eszembe vasárnap már nem tudtuk begyújtani a sütőt. Tegnap sem. Szerelő ma délután jön. Beraktam a hűtőbe, hátha még használható lesz. Majd szétrobbantam. S ez most meg sem közelíti az állapotom leírását. Amúgy is jó robbanékony voltam.

Beszélgetek a barátnőmmel, meséli az onkológiai osztály állapotát. Egy zuhanyzó, 2 wc az osztálynak, ami időnként úgy bedugul, hogy lezárják. (Amúgy ilyen helyzet a neurológián evolt, emlékszem 1986-ban. Rég volt az is.) Az ablakok tokja éppen hogy nem esik ki. Ezt már a múltkor is mesélte valaki, aki ott látogatott beteget.  Elgondolkodtató. A beteg mindig kiszolgáltatott, ezek a betegek tán még jobban a kezelések mellékhatásai miatt. Ilyen körülmények közt gyógyítani őket?! Érdekes, erről nem szól a rádió félóránként. Amúgy a kórház nevében szerepel a Szent szó...

Kint jártam a kertben. Esett tegnap, akkor , azután eredt el, hogy kiteregettem, hogy majd a délutáni esőre már megszáradjon. Ez délelőtt volt. Fűtünk mindenhol, de nem eleget, nedvesek a ruhák, mindenhol, mert tele van velük szoba, fürdő. Nehezen száradnak, azaz már mejdnem, de a majdnem még ott van mindig.

Viszont  a kert lélegzik, földön a sok diólevéllel. Itthon van kőnehéz Cirnyó úrfi, de tiszta izom. Verekedés is van, Bársonyt pofozgatja, nem állja. Pedig már elmehetünk mellette, ha eszik, nem rohan el és ki. Várjuk a napsütést, hátha hoz meleget, száradást.

  

Bolhapiacos októberedő

Kunkorodók. 

Tobzódó színek.

A bangita fele már vörös, fele még zöld.

Ezért (is) érdemes a vadszőlőt a kerítésre futtatni.

 

Recept Ágnesnél. A sütemény eszméletlen finom . S egy újabb almás, egy újabb morzsasüti féleség, csak szaggatni kellett.

S vasárnap odaértünk a bolhapiacra is, vettünk nádat a kerítésre, télre, szél ellen, aztán körülnéztünk:

 Keresztszemes, lehet, hogy kár volt otthagynom, ahogy egy képet is, aminek a kerete érdekelt volna, de egy helyen, sarkon hiányos volt.

Mi a cementmolnár? Mit csinálhat?

 Vidám árusok, látták a gépet a nyakamban. Mondtam nekik, hogy nem teszem fel a fészre, nem baj! - válaszoltak, s hamar bepózoltak a fényképezőgép elé.

 Egy másik árus egy kávékészletet "sózott rám" ezer forintért. Retro, NDK-ban készült, egy csésze kicsit lepattant. Megtalálta a helyét. A doboznyi üvegpoharat otthagytam, nem lett volna helye. Egy ezresért sem kellett.

 

 S találtam zománcos kévékiöntőt, s tortasütőt is. Már megérte elmenni. Ezek újak, akkor is. Viszont régóta kerestem ezeket.

Most pedig megyek hajat mosni. Nem szeretem tevékenység....

Október

 

 

Kürti Andrea illusztrációját mutatta kedvenc illusztrációs blogom. Megnéztem ki is ő?  Ismerjétek meg a blogját a munkáit!

forrás és a blogja

 

Gyermekruha és fülbevaló

Ajánlom

Régi beszélgetés, egy munkásságot szépen kísér végig. A mesékről (mindenféle értelemben) nagyon érthetően, meggyőzően beszél. Én sok előadását hallottam, nekem inkább összefoglaló volt, de nagyon ajánlom. Már akit ez érdekel, ha meg nem, hátha felkelti az érdeklődését.