Az egyik kedvenc: Sonkád. A fotók megmutatják miért.

A virágok templomaként emlegetett templom megtekintését már nagyon vártam. Vihar után, már napfényben érkeztünk. Míg vártunk a kulcsot hozó hölgyre körbefotóztam.

 

 

 

   

A külső  ígéret bent sem okozott csalódást. A  bútorzat, a karzat, a szószék mind faragott és festett, de még milyen igényesen. "Igen, kívül is festettek voltak a templomok! Erre éppen Sonkád az egyik legjobb példa, ahol valamennyi megmaradt a külső festésből is. Sonkádon a diadalív körüli festés például faragott kváderköveket imitál – jellegzetesen középkori szokás volt ez a díszítésmód."

A korábbi templom gótikus  boltozatának nyomai. 

 

 

 

Ez a ma is használt  festésmód -jobb híján- foltfestésnek nevezném eredeti!!!! Nincs sok új a nap alatt.

 

Festett, faragott oszlopok.

 

 

"A falakra festett növényi ornamentika a famennyezeteken folytatódik. Ezek – mint nyelvünk is mutatja – mindig az égboltot jelképezik. Ezért gyakran az égitestek jelennek meg rajtuk, máshol bibliai szimbólumokat találunk , de leggyakrabban  kizárólag növényi motívumok díszítik a kazettákat. Szimbolikus jelentése van ennek is: a paradicsomkertre emlékeztetve borulnak a gyülekezet fölé. Az igényes festőasztalosok számára követelmény volt, hogy minden kazettát a többitől különböző virágozással fessenek." A festett mennyezetek egyik legszebbike található itt.

A karzat 1795-ben készült, míg a mennyezet 1766-ban

 

A tájékoztatásból tudtuk meg, hogy amikor elkezdték helyreállítani a templomot, szedték le a mennyezetet borító nádat, akkor kerültek elő  a kazetták, a falfestések. A templomot állapota miatt már nem is használták. Beázott a tetőzet, voltak kazetták, amiket ledobva szétporladtak. Ezek helyét üres lapok jelzik. A gondos restaurálás után eredeti szépségükben kerültek vissza, s a falak, ablakbélletek is visszakapták díszítésüket. A templom helyreállítása olyan szépen sikerült, hogy Európa-Nostra díjban részesült 1998-ban.


 

"Az ablakfülkéket körülölelő indás-leveles ornamentika formavilága már a Magyarország egészére jellemző „virágos reneszánsz” hatását mutatja. A legszebb ezek közül Csaroda, Lónya, Túrricse és Ófehértó vörös-szürke, szívekből kihajtó, egyszerű, de mai ízlésünknek is dekoratív levélornamentikája. Ezek azonban nemcsak önmagukért való dekorációk lehetnek, hanem jelentéssel bíró szimbólumok is! Ilyen az egyik szentély ablakrézsűjében kanyargó szőlő, ami Jézus Krisztus példabeszédeinek gyakori motívuma, de utal az utolsó vacsora borára is."

 

 

Az idézeteket a Középkori Templomok Útjáról hoztam, itt még részletesebben lehet olvasni a templomról. 

Remélem más is úgy gondolja, hogy ritka kincsre akadtunk, ritka kincset láthattunk.  Én legalábbis csak kapkodtam a fejem ennyi szépség láttán. A fotókkal csak próbálom mindezt visszaadni.

Hennázok

 Oly csodás a leveleken a reggeli harmat cseppje, egyetlen fotóm sem sikerült. Ezek pár naposak, még valamelyik eső után fogott meg a látványuk. Legalább szép is legyen ebben a lezúduló, most felénk rendkívüli károkat okozó esőben.

 

Hennázom a hajam, várom a kivárandó időt elteltét. Fejemen "dunsztkötés",  kimegyek a kertbe, a madarakat tán nem zavarja a látványom. Új színek jelentek meg a bokrokon, s új virágzatok, termések.

 Még mindig szerelmeim, a napfényvirágok.

 Hólyagvessző.

 

 Orbáncfű

 

  A spirea japonica virágzata.

 

 Reggeli hangulat.

 A mindig változó árnyékrajzolatok.

Tegnap délután elég sok templom fotóját feltöltöttem a blogra. No, még csak piszkozatban.

25 templomnál jártunk. Tíz, nyolc, négy, kettő (és a ráadás, ahol a szállásunk volt, a hely tisztelete). Így alakult a sorrend. Igyekeztünk egy-egy irányt fogni, s úgy felfűzni a látnivalókat. Volt, hogy nem tudtunk bemenni, volt, hogy a vihar a hátunkat csapkodta, ilyenkor otthagytunk mindent. Volt két templom, ahova nem jutottunk el, amiket pedig megnéztem volna. Lehet érthetetlen ez a templomjárás. Szeretem a középkori templomokat, itt aztán sok akadt. S a felújításokat ezek feltárására/bemutatására központosították. Ha úgy adódott, érdekes volt hallgatni a feltárások, felújítások titkait, érdekességeit.

A vidék adta lehetőség, a mocsaras táj miatti elzártság tette lehetővé sokak fennmaradását. Érdekes volt követni az építő és festő kéz munkáját újabb és újabb helyeken. Volt, ahol egy-egy oszlopdarab jelezte a valamikori építészeti megoldást. Viszont a régészek, restaurátorok számára ezek is kincsek, jelzik a múltat. Izgalmas volt hallgatni a sonkádi táblák feltárását, restaurálását, megmentését.  Nagy kedvencem volt. Tán ez a templom lesz a következő, amit bemutatok.

Mondhatnám itt már mindenki járt

 Mindenki? Még mi sem. Szatmárcseke, a híres "csónakos" fejfás temető. Valamikor itt sziget volt. A Tiszánál járunk. A holtat csónakban hozták eltemetni, aztán nem volt fejfa, felállították a csónakot. Így keletkeztek ezek a fejfák, vagy indultak útjukra (mesélte egy falubeli hölgy), hogy majd századok múlva is csodájára járjon a világ ennek a sajátságos hangulatú temetőnek. A sorokba rendezett robosztus, tölgyfából készült  sírjelek  láttán különös hangulat fogja el az embert. Ma is így temetkeznek, a sírok koszorúi többnyire száraz virágból készültek. Az egyebet el sem bírnák a fejfák... Odafigyelnek a temető egységére.

 

 S akkor tetőzzük a temetőlátogatást egy emlékezéssel, Kölcsey Ferencre, akinek klasszicista síremlékét is itt láthatjuk. 23 évig volt a falu lakója, s itt is hunyt el.

 

 

 

Stílusos emlékmű a temető mellett.

Hogyan vágjunk egyedül neki a világnak?

Barlangokról írt valamikor Fodorka.  Meg is jegyeztem neki a fotókat nézve, hogy odajutni is nehéz lehet. Aztán tegnap ráakadtam erre a filmre. Mintha csak arra a bejegyzésre készült volna, kiegészítésként. Mi történik, ha egyedül indulunk útnak, s baleset ér minket?  Sikerül a túlélés  127 óra után? Mi az ára? Vannak kemény részek a filmben, s én nagyon beleélem magam. Mégis ajánlom, nézzétek meg!

Azért azon elgondolkodtam ilyen világvégi(nek tűnő) helyre lányok elindulnak egyedül túrázni? Persze, a megközelítést annyira nem részletezte. Én lennék ennyire gyáva? A kanyonok világa tőlünk félelmetesnek tűnhet.  Vagy egy más táj, más ország más elvárásokat hoz magával? Ott a nagy vagy távoli sem félelmetes? Vagy egyszerűen csak megöregedtem.

Kert, nyár, meleg és élelmes verebek, aztán jött az ESŐ

 Nagyobbak, mint a bokrocskák.

 Fűszerkert.

 A nád, ami kibontakozott.

 A kutya vacsorája...

  Az egyetlen rózsánk se maradjon ki.

A kedvenceim. Már nagyon vártam őket.

Közben tegnap nagy csattogással hirtelen lezúdult az ESŐ. A csattogás ma sem maradt el, később ismét esni kezdett. Látni a kerten, ahogy fellélegzett, kivirult, zöldbe borult.

S ez az időjárás kiváló lehetőség némi pótlólagos olvasgatásra. Hoztam néhány gondolatot innen és onnan.

Egy riportból: "Létezik az életében  valamilyen ars poetika, ami meghatározza a nagyobb döntéseket?

- Kettő is van, azt gondolom. Az egyik, hogy  a legbölcsebb dolog hallgatni,  meghallgatni az embereket, s csak  a legvégén szólni. Ez persze nem mindig sikerül.  A másik pedig, hogy olyasmiket elérni, amikre szerénynek lehet lenni. Persze a mai világ nem erről szó, hanem az önfényezésről, de ez távol áll tőlem. Valamire szerénynek lenni, az az én ars poeticam." Amit kivastagítottam, ez a gondolat fogott meg. Ritka manapság. dr. Rosta Andrea a Pázmány Péter katolikus egyetem docense nyilatkozott.

"Félni annyi, mint mulasztani. Amit félsz megtenni most, azt  elvesztetted örökre." Hamvas Béla

"A kert nem arra való, hogy mutogassák, a kert lelki kérdés. Arra való, hogy akár a gyermekkori meséidbe is újra bele tudd álmodni magad.  A te kis birodalmadban biztonságban érezd magad, nyugalom, szeretet legyen benne...A kertben filozófia van. Nem csak a japán kertben, minden kertben! Az ember újra közelebb kerül az életnek azokhoz a rétegeihez, amiket igazából csak gyerekként tudott megélni. " Geszti Péter mondja a Kertbarát Magazin (amúgy nagyon jó összeállítású) legújabb számában.  S milyen bensőséges az ódon kertje!