Eső előtt, amíg besütött a nap: primulák

Könyvajánló

"Hol, mikor olvasd: Amikor semmilyen sürgős dolgod nincs, ugyanis nem fogod tudni letenni. Egyszerűen tudni akarod majd, hová vezet ez az egész, így határidős munkák, vizsgák mellé nem ajánljuk. Ha mégsem tudnád egy szuszra elolvasni, akkor úgyis mindig nálad lesz, mert nem fogod tudni megállni, hogy a buszra várva, két megálló között, a kávészünetben, vagy az egyetlen szabad félórádban ne olvasd tovább..." forrás

Miféle könyv az, amelyet így ajánlanak? 

 

Számomra izgalmas volt, elgondolkodtató,  s kiborító. Volt egy szereplő aki mellé lélekben nagyon odaálltam, s végtelenül sajnáltam, mert láttam azt, amit ő nem tudott még: kivel van dolga?  Itt egy kis részlet is olvasható  a könyvből, s némi cselekményismertetés.  Igen, szerelmes könyv: jellemzően nem a szirupos fajtából. Aztán gondolkodhatunk: ki mit csinált jól vagy rosszul, ki, mit és mikor rontott el. S elromlott valami vagy már eleve az volt?

"Hajnalban

felerősödött a szél, és megállás nélkül hajtja a súlyos hamuszín felhőket, ezeket a hallgatag utazókat, egyenesen  keletnek, a világ távoli sarka felé. A lecsupaszodott faágak közt néha halkan nyögdécsel a szél." Murakami Haruki

Aztán az ember fogja az ásót, a beásandókat, kimegy a kertbe...... és megered az eső.

Ismételt találkozások avagy nincsenek véletlenek

Tegnap olvastam a magazin fotózásokról. ill. úgy átalakítanak mindent, vagy új tárgyakat hoznak be, hogy az már nem az illető lakása.



„Sok évvel ezelőtt, egy kedves belsőépítész lány megmutatta a lakását, amit maga tervezett és minden részletében kigondolt, ötletes és praktikus volt. Kisgyerekes anyukaként nem szaladgált porronggyal a kezében naphosszat, de arra nem is volt szükség, mivel az otthonosság és a célszerűség egyensúlyban volt a lakás minden szegletében.
Aztán a lakás megjelent az egyik design-lapban, és alig ismertem rá: annyi virág volt felhalmozva vázákban, kaspókban, mintha egy virágüzlet kirakatát fosztották volna ki a fotózás kedvéért. Rengeteg olyan apró tárgyat fedeztem fel, amiről tudtam, hogy nem lehet az övék – ahhoz túl jól ismertem már az ízlésüket.
Tavaly én is átéltem a lakásom metamorfózisát, amikor egy népszerű lap szerkesztője megkeresett. Nagyon kedvesek voltak, hoztak egy csomó cuccot, amivel “fel akarták turbózni a látványt”.  Az adventi koszorút megvétóztam, de a lépcsőre rakott váza maradt. Aztán ugyanaz a váza az íróasztalomra is átkerült, a könyveim egy része pedig elvágólag ott, ahol egész másnak van helye. A csúcs, a cikk melletti  “ötlettár”, vagyis olyan tárgyak reklámja, amelyek hasonlóak a lakásomban találhatókéhoz. Mit mondjak: köszönőviszonyban sem voltak az én ízlésemmel, és pont azokban az apró részletekben tértek el, amire a tárgyaim válogatásánál nagyon is odafigyelek.”
 forrás: http://podo-pro.hu/foto-esztetika/


Ma reggel egy követett blogger mutatja be ezt a folyamatot.

Ilyen volt.

  

S ilyen is lett.

Kétségtelen szebb és mutatósabb, a kérdés csak az: az ő lakását teszik közzé vagy a saját elképzeléseiket egy lakásban? Gondolom, azért választották ki, hogy példaként mutassák be, mert sokan olvassák, jól gondolkodik, s nagyon jó gyakorlati tanácsokat ad. Akkor? (Magyar lakberendezési lapokban is tapasztaltam, hogy ugyanazok a dekorációs elemek több bemutatott lakásban is megjelentek, egy számon belül. S amikor egy lakberendező lakását turbózzák velük. Miért nem hagyták ismét, hogy őt mutathassák meg?)

S ha már idéztem, ajánlom is ezt a blogot(?): http://podo-pro.hu/az-en-varam/ Érdekes és nem megszokott a szemlélete, érdemes rajta elgondolkodni. Hogy mindent elfogadunk-e tőle, az már más kérdés. S végigolvasni idő, akkor is, örülök, hogy rászántam. A szememet nyitogatta.

Érdekes beszélgetések régi kedvenccel

 1. rész

2. rész

 

Mivel tv-nk nincs ezt a műsort utólag és a neten követem, nézem. Számomra sok érdekes embert szólaltat meg. Mostani vendége most sem tagadta meg önmagát.

Véletlenek

A könyv vezetett el a zenéhez, s a hozzászólásokban kinek a nevével találkozom? Ezek szerint mást is idehozott (ha jó volt a fordítás). Jót nevettem rajta.

Meglátni a szépet

 a rosszban, az állandó esőben is. A krókuszok már a mai napfényben lettek fotózva. Napfény ide, napfény oda, de mintha a földbe döngöltek volna. Mozdulni alig tudok, szorít a szívem, mi történik itt?