a tavasz. Bújnak elő a tavaszi hagymások, már lassan azok is, amiket ősszel dugtam a földbe, azt hittem túl mélyre. Megint türelmetlen vagyok. Pedig egész nap nézem, bűvölöm a földet: jöttek, bújnak ki újak? Előbújnak amikre vágyok/várok?
Nálunk még nincsenek hóvirág csomók, még az egyes szálak is örömet hoznak, s látom, a ház előtt, az orgona alatt a szél hozta hóvirág (is) kezd csomósodni. Hunyorok levelei törnek fel. Végre. Már azt hittem baj történt velük.
Aztán megtapasztaltam azt is, hogy nem véletlenül lett nem egy kertjét létrehozóból kertész vagy kerti tanácsadó, ahogy nem egy blogon olvasom. Ahhoz, hogy az ember kialakítson egy kertet igen nagy növényismeret kell(ene). No meg talaj, meg tájolás, meg, stb. Ma, ha most kezdeném én is másként csinálnám. Jó pap holtig tanul. Mindegy. Ezek a lehetőségeim vannak, fizikai korlátokkal, tehát ebből kell kihoznom amit lehet, amit tudok, amit enged. Azért a fűzfa, s az árnyéka óriási vesztesége lesz a kertnek. Új körülményeket teremt. Meglátjuk.
Nekem a kecskeméti piac óriási lelőhelyem. Mindig vannak nénikék, akik növényeket hoznak, s van egy primulás, tőle mindig valami extra széphez jutok. Most is.
S döbbenetemre a pár éve vett szinte nem is primula, mert olyan rózsaszerű volt a virágzata meg is maradt, s tavaly gyerekei is lettek! Nálunk a piacon ilyeneket nem látok, viszont vannak hatalmas virágúak, most ezeket kihagytam. A szívem csücskei a hosszú szárú primulák, most nekik drukkolok még, várom elő őket. A rezi vár alatt megfogtak, meghódítottak maguknak egy régebbi tavaszon. Igaz, késő tavasz volt már... Valami sötét virágú hunyor kellene, de azt nemigen kapni. Gondolom rendelni kellene valahonnan.
S madarak, vagyis inkább a verebek. Elképesztően sokan vannak, vagy nyolcvanat számolt a szomszédasszonyom. Levittem az etetőt a gyümölcsfák közé, rátaláltak, szemmel láthatóan, cinkék. A verébnépek pedig fent várják a jószerencsét, a templomkába csoportosan nem tudnak enni, az még maradt, s reggel cinkéék ezen is ott voltak. Tehát számítanak rá. Azt mondjuk nem értem, hogy verébék miért nem néznek máshol is körül?
Köszönöm, hogy jeleztetek. A számláló bead egy számot, csak embereket nem éreztem mögötte. Most megnyugodtam.
