2014. június 27., péntek
Nem bírtam ki,
forrás
hamar idemásoltam ezt a fotót. Az a torta, a gyümölcsök ott a közepén, a természetesség, ahogy odarakták, még a meggy szára is ottmaradt. Imádom!!!
A szürke érzés
" A szürke érzés.
Anya mondta rá ezt aszót, amikor Dahling néniről beszélgettünk. A depresszió az
az érzés, amikor az összes érzésünk kerekes székben ül. Kezük sincs már, és
nincs ott senki, hogy tolja őket. És talán még defektes is a kerék. Nagyon
kimerítő dolog."
és a könyv ahonnan kiírtam. Akinek kiskamasz gyermeke van adja a kezébe, imádni fogja! (Tami pl.)
Imádtam ezt a megfogalmazást, s ha már könyvekhez keveredtem (mintegy véletlenül), legyen itt egy a 14 év fölöttieknek, főleg lányok kedvelik, adják kézről kézre, megjegyzem teljes joggal. A kínálatból végre egy normális könyv. S nem mellékesen még filmnézésre is buzdítja őket, s még ráadásabbul sorozat, lehet izgulni, várni a következő, a 3. kötetet!!!!!
S végre megszereztem a Hideg szódát. Végre elmerülhetek benne, mert mikor a tavasszal megjelent a Nők Lapja Kertek.., abban egy részlet, azt kb. harmincszor olvastam el, bekattantam tőle, mert valami ismerős érzést, gondolatot indított el bennem, kertileg. (Készült is egy bejegyzés, de még nem fejeztem be, nos ideje megtennem.) Majd leírom. Ennyit mára, így hamar, hamar. Legyen mindenkinek szép hétvégéje! Jó könyvekkel!
és a könyv ahonnan kiírtam. Akinek kiskamasz gyermeke van adja a kezébe, imádni fogja! (Tami pl.)
Imádtam ezt a megfogalmazást, s ha már könyvekhez keveredtem (mintegy véletlenül), legyen itt egy a 14 év fölöttieknek, főleg lányok kedvelik, adják kézről kézre, megjegyzem teljes joggal. A kínálatból végre egy normális könyv. S nem mellékesen még filmnézésre is buzdítja őket, s még ráadásabbul sorozat, lehet izgulni, várni a következő, a 3. kötetet!!!!!
S végre megszereztem a Hideg szódát. Végre elmerülhetek benne, mert mikor a tavasszal megjelent a Nők Lapja Kertek.., abban egy részlet, azt kb. harmincszor olvastam el, bekattantam tőle, mert valami ismerős érzést, gondolatot indított el bennem, kertileg. (Készült is egy bejegyzés, de még nem fejeztem be, nos ideje megtennem.) Majd leírom. Ennyit mára, így hamar, hamar. Legyen mindenkinek szép hétvégéje! Jó könyvekkel!
2014. június 25., szerda
Termések, virágok
Ilyen volt, s ilyen lett eső után.
A TERMÉSEK:
cseresznye egy szem
szilva egy szem
mogyoró egy szem
barackok általában 10-15 szem fánként, hogy panaszom ne legyen idén lett:
zöldborsó
eper
2-3 fürt ribizli
több bokron málna (ez utóbbi kettő már rekordtermés ebben a damilos világban, s főleg az, hogy állnak is!!!)
s úgy láttam sikerült az egyik paradicsomnak is a lelkére beszélnem, nekidurálta magát!!! S még nincs a növényeknek lelke!
Kék(festö)ben
Akik régóta olvasnak, tudják, hogy nagy álmom volt egy kékfestő ágytakaró. Most összejött, csak a kékfestő nem igazi... Nem tudtam volna megfizetni. (S még egy taktikai dolog: a méretet téli takarókhoz mértem le, most kicsit hiányzik a kitámasztás. Majd ősztől!)
A felső még előzetes fotó, most már csak a szőnyeg, s néhány párna hiányzik. S a sötétítő függöny kifüggesztése oldalra, esetleg. Az elkötőpánt gyönyörűség lett, majd még lefotózom.
Kata nagyon ügyes volt, büszke is az ágytakaróra. (A többi rutinmunka.) Képzeljétek még tőlünk több száz kilométerre is varr, viszik a hírét, s hozzák a megrendelést azok, akiknek már dolgozott.
2014. június 24., kedd
Változatok egy névre
Izabel - arca komoly, megáll a sarokban, már a tér sarkán, ahol anyja a többi gyerekkel foglalkozik. Néha odamegy hozzá, átöleli a lábát, szorítja, mintha elmenne. Kár, hogy nincs róla fényképem, imádom ahogy ott áll és néz, nagy komolyan. Arcocskáját látni kellene, nem tudom leírni.
Izabella - két fiú után született, míg beszélgetek az anyukával a földről felnéz, rám néz, nevet. Vidám, mosolygós kislány. (S utólag visszaolvasva látom, róla írtam a legkevesebbet, sínen van.)
Izabell, az utolsó, a kedvenc, a meglepetés. Anyuka tolja a babakocsi bent a munkahelyemen, ránézek, kérdem kié a baba? Az enyém. Na, ne! Enyém! Ne bolondozz! Nézz rám! (Éveket töltöttünk együtt, s a mesékkel. Aztán az utolsó év kimaradt, több okból. Elveszítettük egymást, bár mindenki visszasírja. Nem láthattam babát várva, vagy inkább mikor láttam nem volt még mit látni. Nem fiatal, tehát kivárt a hírrel. Biztosra akart menni. Megérte, egészséges, formás a pici lány, kettő hónapos, a nagylány testvére is imádja. Amúgy anyuka kicsi időt pár éve egy baleset miatt "távol töltött", de visszatért. Érdemes volt neki visszafordulni.Még lett dolga ebben az életben.)
Ők a három Izabelek, három variáció a névre, három kislány, három csoda!
Izabella - két fiú után született, míg beszélgetek az anyukával a földről felnéz, rám néz, nevet. Vidám, mosolygós kislány. (S utólag visszaolvasva látom, róla írtam a legkevesebbet, sínen van.)
Izabell, az utolsó, a kedvenc, a meglepetés. Anyuka tolja a babakocsi bent a munkahelyemen, ránézek, kérdem kié a baba? Az enyém. Na, ne! Enyém! Ne bolondozz! Nézz rám! (Éveket töltöttünk együtt, s a mesékkel. Aztán az utolsó év kimaradt, több okból. Elveszítettük egymást, bár mindenki visszasírja. Nem láthattam babát várva, vagy inkább mikor láttam nem volt még mit látni. Nem fiatal, tehát kivárt a hírrel. Biztosra akart menni. Megérte, egészséges, formás a pici lány, kettő hónapos, a nagylány testvére is imádja. Amúgy anyuka kicsi időt pár éve egy baleset miatt "távol töltött", de visszatért. Érdemes volt neki visszafordulni.Még lett dolga ebben az életben.)
Ők a három Izabelek, három variáció a névre, három kislány, három csoda!
2014. június 22., vasárnap
Egy boldog nap
Kell:
- reggeli torna
- takarítás
- főzés
- borsószedés a kertben, még a megelőző két év alatt ennyit nem szedtem le összesen. Igaz ez is csak kilónyi, de a MIÉNK!
- örülni a két év után végre kinyíló virágnak, s bebizonyosodik a sejtés, hogy milyen növény/virág lehet, a fotón ő lett a leghalványabb. Még most bontakozik, amúgy is.
Valakinél olvastam, hogy sajnálja levágni a levendulát, olyan szép. Én is így jártam. A mezsgyében lévők pillangó virágporgyűjtők, tele vannak velük.
Itt meghagytam két bokrot, még. A ház előtti nagyból ritkítottam, a tavaly ültetett most kezd virágozni. (Ami cserépben van esze ágában nincs virágot hozni. Csak helyét nem találom, hova tehetném, ültetehetném ki, földbe,)
- S mikor mindezt elvégeztem kiültem a diófa alá Peter Mayle: Egy év Provance-ban c. könyvével. Egy korsó citromfű, kakukkfű teával. S élveztem a madárcsicsergést, a kertben röpködő madarakat, a békét, a csendet, a meleget, az árnyékot. S végtelen jó érzés töltött el, nem is kell nekem több ennél, itt most megtalálom mindazt amire szükségem van. (Persze jó néha kinézni innen, most így volt jó. Csak ne egyedül...)
2014. június 19., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)